Az idő ciklusai – a végtelenségtől az örökkévalóságig (Frissítés!)

Hogy ne kelljen keresgélnetek, mi a változás a cikkben, ide teszem az elejére. Lajos elküldte az alábbi előadás alapját képező könyv teljes szövegét pdf-ben, melyet ide (vagy a képre) kattintva letölthettek és elolvashattok. Sajnos ennek a könyvnek a magyarítására már nem került sor. Nem volt már rá idő…

Mint szó volt róla dr. Komzsik idén nem tudott Európába utazni, szerencsére az élet nem áll meg, de egy kicsit átalakult. Lajost idén is felkérték, hogy tartson – online – előadást az USA Nyugati Parti Magyar Tudósklubban, szintén a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából. Ennek a felvételét bocsájtjuk most közre – némileg pótlandó az elmaradt budapesti előadást.

Ahogy megszoktuk – a nagyon bonyolult dolgokat is közérthetően elmagyarázva a körülbelül egy órás „meeting” alatt az előadó képbe helyez bennünket a múlt, jelen és a jövő tekintetében. Érdekes és precíz a naptárak fejlődésének bemutatása, hogy a mayáktól kezdve mit kellett küzdeni eleinknek azzal, hogy csak bonyolult korrekciókkal jön ki a 365 nap körüli év.

Hasonlóan érdekes az idő mérésnek a fejlődése a napóráktól a cézium-133 izotópig, mely másodpercenként 9 192 631 770-et rezeg. (Ezt sem lehetett egyszerű trükk megállapítani, de itt olvashattok róla.)

Na, és jön a fénysebesség, és annak mérése. Ne tessenek elfelejteni, a pontos értéke 299 792 458 m/s. Aki arra is kíváncsi miért ennyi, az előadásban 17:25-nél megtudhatja.

A fénysebesség diszkutálása maga után vonja a relativitáselmélet kérdését annak fejlődésével és dilemmáival együtt. Igen, erről is szó van az előadásban, sőt egész érthető is!

Aztán jön az idő tágulása, a mozgó rendszerbeli személy órájának lassulása, amiről azért már mindannyian hallottunk (a visszatérő űrhajós öreg tatust talál az ikertesója helyett…). Ám ennél praktikusabb, hogy a 20 ezer km magasan száguldó GPS műholdak irtózatosan pontos atomóráját folyamatosan korrigálni kell!

Vajon lehet-e az időben utazni és megölni a nagypapát? Ez már az időfilozófia területe, az eternalizmus szerint igen, a prezentizmus szerint nem…

Végül eljutunk az előadás nagyon érdekes részéhez, a jövőformáláshoz. A jelen ismeretére alapozott, kellően részletes matematikai modell segít-e megbecsülni, sőt befolyásolni a jövőt? Az előadó nem szakemberek számára is érthető módon bemutatja egy matematikai modell felépítésének gondolatmenetét, ellenőrzését, alkalmazását – mégpedig a vírusok jövőbeni terjedésének tekintetében (nem írom ide, hogy egy differenciálegyenletrendszer segítségével).

A szimuláció eredménye sajnos magáért beszél – sem a valóságban, sem a prognózis szerint nem állunk jól…

Az előadásban szerencsére most sem kellett mellőznünk a megválaszol(hat)atlan kérdéseket, melyek a jobbakat további gondolkozásra serkenthetik…

Hogy rosszat is mondjunk – azt gondolná az ember, hogy Amerikában hasít a net, nem akadozik véletlenül sem a hang, a Zoomot nem kell újraindítani ami elvonja a figyelmet… Kicsit meglepett, arrafelé sem sokkal különb a helyzet mint nálunk. Ne legyünk kisstílűek, sose legyen ennél nagyobb bajunk!