A Szöuli Nemzeti Egyetemen (SNU) Heesook Oh előadása azt mutatta be, hogyan fonódik össze a koreai kortárs zene és a technológia a hangrögzítés fordulópontjától a számítógépes zenén át az AI-ig: 백남준 úttörő vízióitól 이도능 interaktív/robotikus munkáin keresztül az 이봄 AI-komponista modelljéig, sőt a gugak-örökség rekonstrukciós kísérleteiig.
Moderátori bevezető
A K-Future zenei csapat januári kolokviumán, az akadémiai hálózati szemináriumon most a 2. előadás következik. Ahogy korábban is mondtam, a mai előadások egyik témája a nemzetközi kitekintés és bővülés, a másik pedig a technológiára épülő koreai kortárs zene alakulása.
A 2. előadónk, akit mindannyian nagyon jól ismernek, a Szöuli Nemzeti Egyetem (SNU) professzora, 오희숙. Professzor asszony nemrég egy könyvet is adott nekem – a témája nagyjából ez: „Zene és technológia az AI korszakában”. Röviden bemutatom (bár önök úgyis jól ismerik): jelenleg a Szöuli Nemzeti Egyetem Zenei Főiskoláján, a zenetudományi tanszéken tanít; Németországban szerzett MA- és PhD-fokozatot zenetudományból; kutatásainak középpontjában a zeneesztétika és a kortárs zene áll. A Zeneesztétikai Kutató Társaság (szakmai egyesület) képviselőjeként is tevékenykedik. Számos könyv és tanulmány szerzője – többek között a 20. századi zenéről, Schönbergről, a zene és filozófia kapcsolatáról, a „zsenialitás” kérdéséről, a koreai kortárs zene történetéről, az interkulturalitásról, idézet- és szimbólumhasználatról, intertextualitásról.
Mai előadásának címe: „A technológiát használó koreai kortárs zene – a számítógépes zene és az AI-zene fókuszával.” Kérem, nagy tapssal fogadják 오희숙 professzor asszonyt!
오희숙 professzor előadása
Üdvözlök mindenkit! Köszönöm szépen a kedves bemutatást.
A projektünk a modern Koreát vizsgálja zenei nézőpontból. Az előző előadó (이지영) arról beszélt, hogyan kapcsolódik össze a gugak (hagyományos koreai zene) és a globalitás, és hogyan jelenik meg mindez a kortárs Koreában. Én a koreai kortárs zenét kutatom, és ma a technológiára helyezem a hangsúlyt.
Külön köszönöm, hogy 이도능 zeneszerző is részt vesz ma, és remélem, hogy az előadás után lehetőség nyílik az ő gondolatait is meghallgatni.
Zene és technológia – miért kapcsolódnak mégis?
A „zene” és a „technológia” elsőre ellentétesnek tűnhet: a zene érzelmi, szubjektív művészet, a technológia pedig objektív, logikus terület. Mégis sok kapcsolódási pontjuk van, és a 21. században ez a viszony különösen kiéleződött.
Ha a zene és technológia kapcsolatáról gondolkodom, az első név, ami eszembe jut: Edison. 1877-ben elkészítette az első fonográfot – szerintem ez az egyik döntő kiindulópont a zene történetében. A zene addig „időben eltűnő” jelenség volt: megszólal, majd elenyészik. A rögzítés lehetősége ennek a múlékonyságnak az első igazán nagy áttörése.
A fonográftól az LP-n, kazettán, CD-n és MP3-on át a mai digitális formátumokig a fejlődés nemcsak a hordozót változtatta meg, hanem hatott a zene „természetére” és stílusára is.
A 20. században a elektronika, majd a számítógép és a televízió megjelenése, a 21. században pedig a digitális technológia robbanása – a digitális forradalom – mind közvetlenül beépült a zenébe. Robotika, és most – ahogy mindannyian érezzük – az AI: mind hatással volt a zenei gondolkodásra és gyakorlatra.
Ennek nyomán születtek és fejlődtek: elektronikus zene, számítógépes zene, videó-art, digitális konvergencia-zene, robotzene, AI-zene – a technológia és a kortárs zene nagyon szorosan együtt alakult.
Nyugati előzmények röviden
Nyugaton rengeteg zeneszerző dolgozott ezen a területen: a korai elektronikus zene és a musique concrète (konkrét zene) korszaka, a szalagos zene, majd az „elektronikus zene”, később pedig a „számítógépes zene” megnevezés vált meghatározóvá. Kezdetben elektronikus eszközökkel hoztak létre hangokat, ezért mondták „elektronikus zenének”; később a számítógép mindezt egyre inkább egységesen lefedte, ezért terjedt el a „számítógépes zene” fogalma.
A digitális korszakban újabb alkotók tűntek fel, és ma az AI területén is óriási a pezsgés. Sokan talán a „prompt-alapú” zenekészítésre gondolnak (például Suno), de emellett olyan modellek is megjelentek, amelyek a kreatív „alkotó” szerepéhez közelebb álló módon komponálnak: például a Google Magenta, a MuseNet, az AIVA, a Sony Flow Machines, illetve több más rendszer (pl. Emily Howell).
És Korea?
Koreában a technológia ma is kiemelkedő, és a kortárs zenei technológiai irány sem maradt el. A koreai elektronikus zene indulópontjaként gyakran említik, hogy 1966-ban 강석희 bemutatta a 원세계향연 című művét; ezt sokan az első fontos mérföldkőként tartják számon.
Később számos zeneszerző dolgozott ezen a területen. 1993-ban létrejött az Elektronikus Zenei Szövetség, 1994-ben pedig megrendezték a Nemzetközi Számítógépes Zenei Fesztivált, amely azóta is folyamatosan jelen van; nemrég a 30. évfordulót is megünnepelték (tudomásom szerint könyv is készült, és nagy rendezvényekkel).
Sok fontos alkotó és oktató tevékenykedik: többek között 이도능 professzor (aki ma is itt van), illetve 황성호, 임종욱, 이병무, 전현석, 남상봉 és mások.
Miért kell mindenképpen megemlíteni 백남준-t?
Ha „koreai kortárs zene és technológia”, szerintem van egy név, akit nem lehet kihagyni: 백남준. Őt gyakran a videó-art úttörőjeként emlegetik – valóban az egyik legkorábbi és legnagyobb hatású alak.
Már 1965-ben olyan gondolatokat fogalmazott meg, hogy egyszer eljön az idő, amikor a művészek félvezetőkkel fognak dolgozni. Korai munkái között szerepel a „zene mint kiállítás” gondolata: 1963-ban Wuppertalban (Németország) kiállítást rendezett, ahol 13 televízió képének manipulálásával hozott létre egyfajta „zenei” installációt – például „Kuba TV”, „Rembrandt TV”, „Line TV” jellegű munkákkal, köztük hibás készülékekkel és a képernyőn létrehozott vonalakkal.
Érdekesség, hogy már 1964-ben robotot is készített: a Robot K-456-ot (nevét Mozart K.456 jelzésű zongoraversenyére utalva). A robot beszélt, sőt provokatív módon „emberi” funkciókat is imitált. 1982-ben, egy Whitney Museum-beli retrospektív idején a robotot egy autó elütötte és összetört – mintha „meghalt volna”. Ez a „gép emberiesítése”, a „gép élete és halála” gondolat nagyon korai, radikális megjelenítése volt.
Emellett, még az internet előtti korszakban, műholdas élő közvetítéssel is kísérletezett – világelsők között az úgynevezett „műholdas art” területén.
A K 456:
És később, restaurálva:
Mindez azt mutatja, hogy Koreában a technológia és művészet összekapcsolása már régóta erős hagyomány.
2 kiemelt példa: 이도능 és az AI-komponista 이봄
Ma 2 példára koncentrálok:
- 이도능 zeneszerző munkásságára,
- és az AI-kompozíciós modellre: 이봄.
1.) 이도능: a koreai elektronikus zene 1. generációjának meghatározó alakja
이도능 professzor a koreai 1. generációs elektronikus zeneszerzők egyik legfontosabb figurája. Gyerekkorától érdekelte a tudomány és matematika; ezt interjúban is említette.
Róla beszélve azt mondanám: rendkívül sokféle technológiát használt – elektronikus zene, számítógépes zene, interaktív zene, robotzene. Sokszor nem is „csak” zeneszerzőként írható le: kézműves, feltaláló, hangművész, hangmérnök is.
Különlegessége, hogy nem pusztán egy technológiát alkalmazott, hanem a saját rendszerét is megépítette, vagyis nemcsak „használta” az eszközöket, hanem megteremtette azokat a rendszereket, amelyekkel az adott zenei gondolat megszólalhat.
A pálya főbb szakaszai:
- 1. korszak: élő (live) elektronikus zene,
- 2000-es évek: interaktív, több médiumot összekapcsoló művek,
- későbbi időszak: virtuális hagyományos hangszerek projektjei és robotzene.
a.) Élő elektronikus zene, valós idejű (real-time) feldolgozás
이도능-t gyakran úgy értékelik, mint aki Koreában az elsők között vezette be a real-time processing gondolatát. Nem előre elkészített szalagos hanganyagból építkezett, hanem az élő előadást valós időben dolgozta fel, „újrarendezte”.
Korai mű: „피리” (Piri) – hagyományos fúvós hangszer és elektronika együtt. A Max/MSP programot használta hangszintézisre és modulációra, 4 mikrofont, 8 szakaszból álló formát, és az előadó hangját valós időben vezérelte a rendszer.
A mű szelleme nagyjából így foglalható össze: a piri ősi hangja modern elektronikus eszközökön át új hangzásként „újjászületik”.
Egy másik jellegzetes vonal az „알코” (ALCO) sorozat. Ez az „algorithmic composition” rövidítéséből alkotott elnevezés, és szenzorok által vezérelt algoritmikus eljárásokra épül. Valós idejű mintavételezés (víz-, kő-, kavicshangok), az előadó gesztusaihoz kötött hangalakítás: erősítés, delay, pitch- és spektrummoduláció, térbeli mozgatás, lecsengések kontrollja. Egyes hangok például gesztusok hatására viharszerű, monumentális zörejjé alakulhatnak.
b.) Interaktív hanginstallációk (2000 után)
A 2000-es évektől interaktív installációkat is készített.
„당나귀는 임금님 귀” („A királynak szamárfüle van”) – sok CD-ből „erdőt” épített. A CD-kre piezo elemek kerültek; a lemezek rezgése hangot keltett. A CD-k és a rendszer mikrofonként is működött: a közönség beszéde „szétfutott” az installációban. Egyszerre reflektál az MP3-korszakban eltűnő CD-re (újrahasznosítás), és arra is, hogy a CD – mint hangot tároló médium – maga válik hangkeltő testté.
„소리의 창” („A hang ablaka”) – hagyományos 창호지 (papír-ajtó/ablak) motívum. A gondolat: mennyi hang „halmozódhatott fel” egy hagyományos papírfelületen 100 év alatt? Suttogások, hívások, mindennapi hangok. A mű saját készítésű ajtóval, mágnesekkel, tekercsekkel és összetett mechanikával működik; előre beállított természethangok, korábbi műrészletek, új elektronikus hangok „laknak” benne, és a közönség az ajtó előtt ülve hallgathatja.
A szerző ezt a technikát a zeneszerzői eszköztár részeként fogja fel: úgy, mint a harmóniatan vagy ellenpont technikáit – vagyis saját, jellegzetes „kompozíciós módszerként”.
„한 잔의 시” („Egy csésze vers”) – költői ötlet: lehet-e „beleönteni” a szépséget egy csészébe? Az asztalban tekercses meghajtók, a csészében mágnes; bizonyos pozícióban találkozva hang szólal meg. A hétköznapi „inni valamit” gesztusa itt „zenét inni” élménnyé alakul.
c.) Robotzene: „드 로봇” (D-Robot)
A legújabb fontos terület a robotzene. Ha 백남준 korai robotkísérleteit előzményként nézzük, 이도능 ezt a vonalat továbbvitte.
A „드 로봇” elsőként dob-robotként jelent meg: 3D modellezés, 3D nyomtatás, szerver-motorok; 6 motor mozgatja a karokat, a programozás pedig a pontos ritmus, dinamika, hangszín és időzítés irányítását szolgálja.
Az első nagy bemutató 2017-ben volt az 예술의 전당 (Szöuli Művészetek Központja) színpadán. Ezt sokan a koreai kortárs zene történetének fontos pontjaként értékelik: robot először lépett fel ezen a színpadon.
A robot később továbbfejlődött (erősebb fizikai jelenlét, finomabb dinamikai kontroll), majd többféle hangszeres robot is született: rezonáns xilofon-robot, végül pipe organ (orgona) robot is; egyes darabok kiállításon is megtekinthetők (pl. 구로 아트밸리).
A D-robot a zenekarban:
A gondolat, hogy a robot AI-funkcióval bővülve „fizikai AI”-vá válhat, különösen aktuális (különösen a 2026-os CES körüli robotikai hullám fényében).
2.) 이봄: koreai AI-komponista modell
A 2. példa az AI-kompozíciós modell: 이봄. (A bemutatóban szereplő „arckép” egy, a készítők által létrehozott vizuális koncepció.)
이봄-ot a 광주과학기술원 (GIST) egyik professzora, 안창목 fejlesztette; Koreában gyakran a „hazai, korai/első” kompozíciós AI-modellek között említik. Nagyon sok művet készített, és több helyen kap figyelmet. 이봄 műve is elhangzott az 예술의 전당 színpadán – a robotos fellépés után, a következő évben.
Hogyan „tanul” komponálni? A gondolat: a zeneelmélet számos eleme matematikai formában is leírható. A fejlesztők a hangnevektől a harmóniatanig sok mindent számokká alakítottak, és ezt tanítatták meg a rendszerrel. A modell állítólag nagyon gyorsan elsajátította azt a „tanulási ívet”, ami egy emberi zenehallgatónak/zenésznek hosszabb idő.
A rendszer komponálási elve nem pusztán „mintaillesztés”: a hangsúly azon van, hogy zeneelméleti szabályokhoz mérten generáljon és ellenőrizzen. A bemutató szerint „evolúciós algoritmust” alkalmaz: véletlenszerű zenei anyagokat hoz létre, majd harmóniatan/ellenpont elveihez mérten értékeli, kiválasztja a megfelelőbb változatokat, újragenerál, és iteratív módon javít – ezért nevezik „evolúciónak”.
Ez a megközelítés a bemutató szerint kreatívabb lehet, és a szerzői jogi problémákhoz is másképp viszonyulhat, mint a puszta utánzás.
A példákban elhangzó darabok sokszor tonálisak, romantikusak, líraiak – részben azért, mert a rendszer alapnormái a hagyományos harmóniatan/ellenpont szabályai.
Egy AI generálta videó:
이봄 egyik fontos sajátossága: az együttműködésre épít. Vannak olyan AI-k, amelyek a „teljesen önálló” komponálást célozzák; 이봄 viszont gyakran úgy működik, hogy:
- ír egy vázlatot (pl. zongoradarabot),
- emberi zeneszerző/arranger finomítja, hangszereli,
- más művészeti területek (multimédia, performansz) továbbviszik.
A bemutató szerint sokféle együttműködés történt: könnyűzenei alkotókkal is, illetve praktikus felhasználás (például reklámzene) is előfordult.
Példa: 2022-ben egy 진주시립국악관현악단 (Jinju városi nemzeti zenekar) koncertjén elhunyt koreai zeneszerzők anyagát taníttatták meg a rendszerrel, majd emberi zeneszerző közreműködésével készült el a végső forma.
A rendszer elvei szoftveres „komponáló” eszközben is megjelentek (a bemutatóban 뮤제아 / 뮤제아원 név hangzik el), amellyel felhasználók a gyakorlatban is alkothatnak.
Különösen érdekes: Nemzeti Gugak Központ „AI-góemak” (régi zene) rekonstrukciós projektje
A bemutató kiemeli a 국립국악원 (Nemzeti Gugak Központ) régi zenei rekonstrukciós projektjét. A kérdés: ha egy régi udvari zenei anyag egy része elveszett (például a 세종실록-ban szereplő anyagokból), hogyan lehetne rekonstruálni? Hogyan kapcsolható össze az AI és a gugak?
A projekt 2023 januárjában indult előkészítéssel, szakértői tanácskozások után 8. hónaptól folyt érdemi kutatás. Az AI-t a fennmaradt anyagok változásmeneteinek tanítására használták, majd a hiányzó típusokra alkalmazták. A bemutató szerint 2 módszer futott párhuzamosan: evolúciós algoritmus és deep learning.
A folyamat részeként (a bemutató leírása alapján) elemzések, klaszterezés, adatépítés és többlépcsős validálás történik; az eredményeket 정간보 (jeongganbo) jellegű lejegyzésbe is átültetik, majd zenetudósok és előadók ellenőrzik, hibákat javítanak, végül előadás is születik.
Összegzés
A koreai kortárs zene nagyon érzékenyen és gyorsan fogadja be a technológiát. A mai 2 példám (이도능 és 이봄) ezt jól mutatja.
Mindkettőnél erősen jelen van valami „koreai” tartalom:
- 이도능 gyakran hangsúlyozza a koreai identitást és a koreai kulturális elemek újraélesztésének igényét; technológiai munkáiban is megjelenik egy sajátos koreai nézőpont.
- 이봄 pedig gugak-együttesekkel működik együtt, régi zenei anyagokat rekonstruál, a jeongganbo és a hagyományos zenei struktúrák felé nyit.
Ez alapján azt gondolom: amikor Koreában technológiát alkalmaznak a kortárs zenében, sokszor olyan jellegzetes, helyi forrásból táplálkozó ötletek születnek, amelyek eltérnek a nyugati mintáktól.
A nagy kérdés ugyanakkor ez:
- Milyen mértékben használjuk a technológiát a zenében?
- Hogyan kerülhető el a válogatás nélküli technológia-átvétel?
- Hogyan lehet kreatívan és kritikusan összekapcsolni művészetet és technológiát?
Ebben kulcsszerepe van a művész szubjektív identitásának, valamint a technológia kritikus befogadásának.
Köszönöm a figyelmet!
Az előadás felvétele itt tekinthető meg:
Kérdések és válaszok (szerkesztett átirat)
Moderátor: Köszönjük szépen. Nagyon sokat segített, hogy a technológia és zene kapcsolatát egészen Edisonig (1877) visszavezette, majd elhozta a közelmúlt példáit, és bemutatta a 2 különleges alkotót. Külön öröm, hogy 이도능 professzor is itt van. Kérem, köszönjön, és utána jöhetnek a kérdések.
이도능: Köszönöm. 오희숙 professzor nagyon szépen összefoglalta, amit csináltam, ezért hálás vagyok. Külön hozzátennivalóm alig van. Ha van kérdés, szívesen válaszolok.
Moderátor: Én kezdem. Ön a kezdetektől dolgozik ezen a területen. Nem volt magányos?
이도능: A komponálás eleve magányos munka. Főleg éjszaka szeretek dolgozni. Nem a magány a lényeg, hanem hogy azt csinálhatom, amit szeretnék.
Moderátor: Engem lenyűgöz, hogy mindent saját kezűleg megépít. Mi volt a legnehezebb a „megépítésben”?
이도능: Először mindig a teljes tervet készítem el: mit akarok, és hogyan valósítható meg. Meg kell tervezni a mozgást, figyelembe venni a szerver-motorok korlátait, a mozgástartományt. Mivel kész alkatrészeket nem lehet úgy megvenni, ahogy kell, mindent 3D-ben modellezek, 3D nyomtatással gyártok, ami nem nyomtatható, azt marógéppel vagy esztergával készítem el, majd összeszerelem.
Ezután jön a programozás: a robot mozgása, a hangszerek pozíciója, minden időzítés. És ha már mozog, akkor zenét is kell kapnia: a megfelelő kompozíciót és vezérlést is meg kell írni.
Ráadásul a robotnál nem elég „ütni a dobot”. A mozgásnak jelentése van: a robot „felébred”, körbenéz, bizonytalan, majd egyre magabiztosabb – ezt koreográfiaként is megterveztem. Sokszor volt olyan pont, hogy azt gondoltam: ezt abbahagyom. Nem könnyű munka.
Moderátor: Megkérdezném azt is: miért lett ennyire fontos az interaktivitás és az előadói „cselekvés”?
이도능: A korai elektronikus/számítógépes zene sokszor „lejátszott” zene volt. A szerző kiállt, meghajolt, megnyomott egy gombot, majd csak szólt a hang. Ez koncerthelyzetben kevésbé ad élményt, mert nincs előadói jelenlét. Az emberek azért mennek koncertre, mert az előadó mozgása, gesztusai, „cselekvése” érzelmi kapcsolatot teremt. Én ezért készítettem olyan zenét, ahol a mozgás és az előadói tett a mű része.
Ugyanezért fontos az AI-nál is a párbeszéd: együttműködés emberekkel, előadókkal, közönséggel.
Moderátor: Nekem egy alapvető, esztétikai kérdésem is van. Miért vállalja ezt a kézműves, „mesterember” jellegű munkát? Mi ennek a filozófiája?
이도능: Őszintén: nekem sokszor a megépítés érdekesebb, mint a „hagyományos” komponálás. Gyerekkoromtól szerettem építeni. Mérnöknek akartam menni, de nem alakult úgy. A zene viszont számomra mindig „számosság” is volt – Bach mondása jut eszembe: a zene és a számok kapcsolata. A számítógépes zene ezt az érdeklődést még jobban megerősítette, innen jutottam el a mechanikus/robotikus zenéig.
Van egy személyes ok is: a hallásom az évek során sérült. Bizonyos hangmagasságoknál a harmóniák nekem zajként, fájdalmas „csikorgásként” jelennek meg, ezért a hagyományos hangzás sokszor szenvedést okoz. Emiatt is a mechanikus irányra koncentrálok.
Most 70 éves vagyok, és egy kutatóműhelyt is berendezek 평창동-ben, ahol a korábbi munkáim kiállítva megtekinthetők.
Moderátor: Köszönöm. Végül 오희숙 professzorhoz: AI-korszakban élünk, a jövő egyszerre ígéretes és ijesztő. Röviden: mit lát?
오희숙: Nehéz kérdés. Az „art music” területén az AI-kutatás a 2010-es években nagyon felfutott, a 2020-as években viszont sokszor visszaesett. Ugyanakkor lehet, hogy új áttörés jön. A lényeg: akkor is, ha valakit nem érdekel különösebben, a jelenséget érteni kell, követni kell. Ha pedig valaki tudja, kreatívan használhatja. Én ezért is tanítok „zene és AI” kurzust a Szöuli Nemzeti Egyetemen több kollégával együtt.
És még valami: ezeknek a koreai alkotóknak a munkáját zenetudósként dokumentálni, archiválni is fontos, mert meghatározó életművek.
Moderátor: Köszönjük. A projektünk 2 éve fut, az 1. kötetünk hamarosan külföldi kiadónál megjelenik, és jövő hónapban (2월 20일) lesz még egy kolokvium, ahol Madeleine előadása következik. Köszönöm mindenkinek, hogy a szünetben is ilyen aktívan részt vett. Ezzel a mai kolokviumot lezárom. 감사합니다.
Be First to Comment