Filmklub – Hét élet

Először is mégegyszer köszönöm Leventén keresztül is a lehetőséget, hogy részt vehettünk a közös filmezésen, melyen pont az a film került vetítésre, amelyet ugyan már láttam kétszer is, de az elmúlt hetekben sokszor előjött bennem a története, nem is értettem miért de lásd: nincsenek véletlenek, Megéreztem hogy mégegyszer megfogom nézni:) Akár a saját baráti körünk számára létrehozott, http://www.friendstars.hu körön keresztül, akár máshogy …

Jó pár gondolat volt van bennem a filmmel kapcs ezt szeretném megosztani így utólag, ha már realtime módban nem sikerült:)

Először is találtam neten két jellemző véleményt, melyből egyik mellette szól:

Két évvel ezelőtt Tim Thomas (Will Smith), egy autóbaleset okoz az ő hibájából, melynek következtében, meghal 7 ember. Ben ezután elhatározza, hogy ha az ő életén már úgy se lehet segíteni, legalább másokén segít. Kiszemel hét teljesen ismeretlen embert, akik sem egymást, sem őt nem ismerik. Elkezd nyomozni utánuk, minden mozdulatukat követi és amikor kell beleavatkozik és jó irányba megváltoztatja az életüket. Azonban az egyik „kiszemeltjébe” beleszeret és ezután már más elképzelései lesznek a jövőével kapcsolatban…

Másik viszont ellene:

A Hét élet kitűnő film lehetett volna, ha mindazt, amit fordulatként akar eladni a végén, inkább kiindulási pontként használja fel az elején, és egy tipikusan hollywoodi, feldarabolt időszerkezetű, komolykodó, feel-good dráma helyett súlyos kérdéseket feszegető lelki vesszőfutássá válik. Nem vált, így Gabriele Muccino, az igen harmatos A boldogság nyomában rendezőjének új alkotása csendesen besorol a többi érdektelen amerikai ál-dráma közé, és két-három év múlva legfeljebb arra fogunk emlékezni, hogy mintha lett volna valamilyen film, amiben Will Smith és Rosario Dawson nagyon jól játszottak.

Ben Thomas (Smith) az adóhivatalnak dolgozik, de munkája mellett egy sajátos, igen rejtélyes küldetése is van. A férfi hívatlanul toppan be hét idegen ember hétköznapjaiba, és arra készül, hogy örökre megváltoztassa életüket – pozitív irányba. A terv szép és jó, mindaddig, amíg bele nem szeret egyikükbe, egy gyönyörű, szívbeteg lányba, Emily Posába (Dawson).

Az elsőfilmes forgatókönyvíró, Grant Nieporte alkotásán alaposan meglátszanak tapasztalatlanságának jelei, bár a film nem a dialógusok vagy a karakterábrázolás terén bukik el elsősorban (noha azokban sem túlzottan jeleskedik), hanem rögtön a dramaturgiáén, ami rövid úton tönkrevágja az egyébként ígéretes koncepciót. A Hét élet sejtelmes hangulatban indul, mintha egy misztikus thriller akarna lenni – abban a műfajban nem hátrány, ha a néző a sztori elején nincs tisztában a miértekkel és a hogyanokkal -, ám mint kis idő után kiderül, Muccino filmje dráma kíván lenni, itt pedig a rejtélyesség csak problémákat szül. Ugyan hogy értsük meg a főszereplő szenvedését, megváltáskereső hadjáratát és kétségeit, ha fogalmunk sincs róla, miből fakadnak? Az alkotók elveszik tőlünk a Bennel való azonosulás lehetőségét, ezzel pedig a dráma máris megy a kukába. Ráadásul mindez csupán azért történik, hogy a film végén egy roppant olcsó megoldással, fordulatként vághassák arcunkba a megoldást. A helyzetet még tovább súlyosbítja, hogy addigra mi magunk is összerakjuk a történet darabkáit, és meglepődni nem fogunk, inkább csak bosszankodni.

Ben „Teréz anyáskodása” egy sor izgalmas és komoly morális kérdés felvetéséért rimánkodik, de az alkotóknál süket fülekre talál. Pedig érdekes lett volna elidőzni kicsit azon, hogy Ben milyen jogon játszik Istent, és dönti el önhatalmúlag, ki elég jó ember ahhoz, hogy méltóvá váljon segítségére, hogy mi történik például, ha egy ilyen segítség mégis rossz helyre kerül, vagy hogy egyáltalán milyen lelki folyamatok vezettek a főszereplő fajsúlyos döntésének meghozásához – néhány elszórtan bevágott flashback egy múltbeli tragédiáról ehhez kicsit kevés. Menetrendszerűen megkapjuk viszont az elmaradhatatlan szerelmi szálat, ami bár szolgál néhány tényleg szépen megírt jelenettel, összességében vagy érdektelen, vagy a kellő szenvedélytől mentes, vagy pedig végtelenül giccses (ez utóbbi tulajdonságot a fináléban sikerül az elviselhetetlenségig fokozni). És miután Anakin Skywalker naboo-i CGI-dögökön parádézott szerelme boldog szemei előtt, nem hittem, hogy lesz még valaha rendező, aki le mer forgatni egy napsütötte, zöld réten játszódó jelenetet, amiben a Férfi vidáman kergetőzik a kutyával, a Nő pedig álomittas szemekkel issza minden mozdulatát.

A nézőben csak Will Smith és Rosario Dawson erőteljes, egyben visszafogott, és ezért remek alakítása tartja a lelket (bár meg kell említeni a szintén nagyszerű Woody Harrelsont is (és ne feledjük Baryy Peppert sem! – a szerk.), de ketten együtt sem elegendőek ahhoz, hogy élettel töltsék meg a lagymatagon és sablonosan csordogáló forgatókönyvet, valamint az unalmas, stílustalan rendezést, amik jobb híján az idősíkváltogatás olcsó trükkjével igyekeznek fenntartani figyelmünket – mindhiába.

EZ pedig az én véleményem:

Nos ez utóbbi negatív jellemzés amit neten találtam, sajnos ismét egy érzéketlen, egy NULLA emociánális hányadosú ember véleménye még akkor is, ha filmkritikai szemmel kívánja bemutatni saját magát …

Rakéta üzemmódban rohanó világunkban az érzelmeknek szinte egy másodperc sem jut! A magam részéről én bár kissé bánt, de egy csöppet sem csodálkozom azon,
hogy egy nagyvárosi élet lakói „beesnek” egy igen komoly és mély érzelmeket közvetítő film vetítésére, melyből az ég világon semmi sem megy át nekik érzelmi üzenetként. Ezért is említettem személyesen, hogy ki ki szánjon rá időt, és nézze meg mégegyszer vagy még kétszer is ezt a filmet, mert ez a film megérdemli a méltó figyelmet és megértést!!! Fura, de úgy gondolom hogy akkor tud igazán azonosúlni az ember egy ilyen fimmel, ha egyedül nézi! Ha minden más emberi tényező kizárt könnyebb az azonosulás.

Ami még meglepő volt számomra, az ismét az Önzés fogalma: egy ilyen film kapcsán, amiben annyi nemes szándék és érzelem van, az embereknek nem az jut eszébe, hogy „milyen mérhetetlen emberi korrektséget látunk”!!!!!!!! Hogy valaki a saját hibájából kifolyólag kioltja másik 7 ember életét, köztük a családját is elveszíti, erre ő
úgy dönt, hogy amit elrontott, amiben a mérleg nagyon eldölt balra általa, azt ő visszabillenti jobbra épp annyira, hogy a mérleg végül egyensúlyba kerüljön még akkor is,
ha ez az életébe kerül!!!

Számomra kiábrándító az, ahogyan ebben a pillanatban az emberek nem a korrektség páratlan földi csodájával szembesülnek, hanem egyszerűen azon morfondíroznak önző módon, hogy ők maguk oda adnák e a saját testrészük valaki másnak … „Jó üzlet lenne e…” Bizony a földi ember lehet mondani, még egy ilyen komoly témában is
a saját érdekeit mérlegelve érzékel és értékel, és valamilyen földi ördögi erő által képtelen arra, hogy a mennyei „művészi” magaslatokat meglássa ebben az egészben!

Szívesen megkérdeztem volna a körtől, a film után a jelenlévőktől, hogy kinek a környezetében van, volt olyan ember, aki valamilyen módon hasonló mérhetetlen korrektséget követett el, szinte mennyei cselekedetről tett tanú bizonyságot, volt e ilyen vagy hasonló ??? ??? ???

Én a magam részéről tiszta szívemből sajnálom, hogy IGAZI EMBERSÉGET, IGAZI ÁLDOZATVÁLLALÁST és IGAZI KORREKTSÉGET csak az ilyen filmekben látok!!!

Az Isteni engedély pedig, hogy mit képzelt Ő magáról hogy ő dönt egyrészt a saját élete felől, másrészt Ő dönti el hogy ki a jó ember és ki nem …
Megint csak a film többszöri megnézése és megértése adja meg az igazi választ:

Úgy gondolom, néha és EGYRE INKÁBB IGENIS a keresztény embereknek FEL KELL ÉBREDNI a vallás maszlagából és IGENIS felelősséget kell vállalni tettünkért
még akkor is, ha Jézus által kegyelmünk és üdvözlésünk van a mennyben!!!

Ahogy annak idején LUTHER is meglátta a problémát és az élete árán is szembe szállt a rendszerrel az Üdvcédulák árusítása miatt (apropo ha még nem volt itt ajánlom filmnézésre a LUTHER címűt, páratlan pláne a keresztényeknek :) )… szóval itt szintén jogos a kérdés: Luther tudta hogy halál jár neki ha fel lázad a vallási rendszer ellen,
de mégis vállalta mert a szíve igazsága ezt diktálta! Akkor ö is öngyilkos lett volna??? Giordano Brunoról nem is beszélve, aki szintén tudta hogy máglyára küldik ha nem vonja vissza a tanait!!! Vállalta a halált az igazáért !!! És ma mind tudjuk hogy IGAZA volt !!!
Távoli a párhuzam de elgondolkodtató …

A 7 élet esetében egy a földön sajnos nem létező, de mennyei példát látunk mind emberi korrektségből, mind önfeláldozásből, mind emberismeretből és saját felelősségvállalásból, a szabad akarat melyet istentől kaptunk, e Szabad akarat Leg nemesebb felhasználásáról látunk példát! A keresztény embereknek pedig
véleményem szerint ideje lenne felébredniük a mennyei látásra és a mennyei vállalásokra!!!

Bár a főszereplő úgy is dönthetett volna, hogy tovább él, hiszen véletlen volt és úgyis már kegyelme van Jézus által, és majd lesz egy következő családja akivel még itt boldog lehet, de nézzük példának az ír gázoló esetét aki valós történetben gondolta úgy, hogy nem vállalja a felelősséget hanem tovább él a családjával, mintha misem történt volna … már most súlyos diplomáciai probléma van belőle és még nincs vége: számolnia kell tettével!!! Az emberek előtt is, és Isten előtt is!!!

Továbbá az is szöget üt a fejembe hogy: lássuk: az ír gázoló esetében a végén még két ország is hadba kerülhet egymással …
Viszont a filmbeli történet esetén, ha kikapcsoljuk egy pillanatra azt a sokszor vérlázító képmutatást, hogy „óóó de isten mit szól ehhez hogy a saját élete felett rendelkezik???” Szerintem ez merő képmutatás és a helyzet súlyának igazi NEM értése!!! Szóval ha ezt kikapcsoljuk akkor mit látunk:
Nézzük a külső szereplők szemével: nézzük az áldozatok családjainak szemével: 7 ember meghalt! A tettes pedig nem megfutamodik, nem eltűnik nem elmenekül egy idegen országba ahol úgy véli megúszhatja… nem is feladja magát a rendőrségen ahogy mondjuk 10-20 év után szabad ember!!!
Hanem ÖNKÉNT VÁLLALJA A HALÁLT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Mindezt megkoronázva azzal, hogy testét a lehető legnemesebb célra használja fel: ÉLETEKET AD VISSZA, hosszabbít meg!!!

Nos ha ezen ténnyel szembesülnek az áldozatok családjai, vajon a szívükben mi játszódik le??? Nem e a hála és az elégtétel legnemesebb érzése keríti őket hatalmukba? Nem esik e le az álluk hogy valaki képes erre is hogy valamelyest jót tegyen ha már hibázott?? És egy ilyen cselekedet nem e azt a lavinát indítaná el egy VALÓS társadalomban, mely szerint a jó példa okán minden más ember minden apró helyzetben hasonló szívvel, oda adással és önfeláldozással járna el…?

Ehelyett ugye azt látjuk hogy itt egy ír gázoló aki gyerekeket ölt és úgy tűnik megússza … ennek tudatában melyik ember érezne motiváltságot, ha hasonló hibát követ el, ha azt látta hogy más embertelen módon úszta meg?

A végtelenségig folytathatnám!!! Nekem ez a film emberségből ÖRÖK MINTA!!!

A többiek nevében is, mégegyszer köszönjük a filmet az alkotóknak, és Nektek is!!!:D