Hogy ki volt Lapu Misi?

Azt hiszem, hogy a barátunk. Egy olyan barátunk, akitől rengeteget lehetett tanulni. Olyan barátunk, aki miatt rengeteg bosszúságunk volt. Olyan barátunk, akinek egy csomó másik barátunkat köszönhetjük. Olyan barátunk, aki bármikor hülyét csinált belőlünk, mégsem lehetett rá pár napnál tovább haragudni. Olyan barátunk, akivel a jegyző előtt marakodtunk, de a jegyző sem tudta komolyan venni ezt a marakodást…

Miskát Pásztor képviselő mutatta be, mint egy híres galériást, aki segít nekünk az össze-vissza pusztuló árkád talpra állításában. Nagyon klasszul indult a dolog. Misi nem volt egy gatyázós fajta. Egyből „beszállt” a pincerekeszek bontásába amikor a bemutatóteret létrehoztuk. Később percek alatt beszervezte a haverjait, lámpákat hozott, melyeket Szeéphalmi ügyvéd úr pompás csillárjaival együtt villámgyorsan felszereltünk, és lássatok csodát, a valaha volt leggusztustalanabb árkád a régi fényében pompázott.

Az első meglepetés akkor ért, amikor megérkeztek a leendő galériába a fotelek. Mindegyik más volt, legtöbbjük szakadt. Néhány nap alatt arra döbbentünk, hogy bizony itt nem egy elegáns kiállítóterem lesz, hanem inkább egy kirakodóvásár. Persze ma már egy kicsit több eszünk van. Hogy lehetett volna idehozni értékes festményeket, drága, antik bútorokat, amikor a szél befújta a port, nem lehetett rendesen zárni?

Kialakult egy nagyon kettős hozzáállás. Egyesek még az Önkormányzathoz is elmentek panaszkodni, hogy sem a hely szelleméhez (a barokk-klasszicista épülethez), sem a Nemzeti Szalon hagyományaihoz nem illik az Új Nemzeti Szalon néven megnyílt és bejegyzett intézmény. Mások viszont örömmel üdvözölték, mert lehetőséget kaptak a képeik, sőt életművük bemutatására, és arra, hogy hosszú estéken, gyakran az éjszakába húzódó beszélgetésekkel (borozgatással) tegyék mozgalmasabbá az életüket.

Miska nem rémült meg a fenntartásoktól, a megnyitóra együtt hívtuk meg Vadász Gyurkát, az érinthetetlen, Kossuth-díjas építészt, aki a Hauszmann Alajos által tervezett Nemzeti Szalonban már gyerekként megfordult. (Mára sikeresen eltüntették az Erzsébet téren az épület nyomait is, hogy helyette megépüljön Európa vurstlija. Ki is gyárt itt gagyit!?)

A Tarka Tavaszi Tárlatot olyan kiállítások követték mint Csorba Simon, Tóth Anna, Vaskovics László, Veronika Levandovszkaja vagy Bánki Dorka „Kozmikus képeinek” kiállítása.

Az Új Nemzeti Szalon késő őszig működött az árkád alatt, ám a folyamatos ellenkezés miatt Misi átköltözött a Godzsu-udvarba, majd a Bálnába.

„Lapu úr” minden veszekedésünk ellenére jó nagy űrt hagyott maga után a P2-ben, és azzal, hogy tegnap hajnalban, hosszú betegség után végleg eltávozott közülünk, már csak reméljük, hogy lesznek körülöttünk emberek, akik hozzá hasonló módon képesek és hajlandók is tenni egy közös célért, hajlandók másoknak segíteni, akik hajlandók a „magas művészet” mellett az örömteli alkotást is értékelni. Hiányozni fogsz Misikém!

A Google Street View ma is Miska galériáját mutatja, remélem, hogy soká jön a guglis autó az utcát újra lefényképezni…