A megnyitó szónoka, Benyhe István kurátor, a Kecskés Együttes barátait, régi ismerőseit és az érdeklődő közönséget köszöntötte. Felidézte, hogy a Janus Pannonius Díj Alapítvány Tirts Tamás kurátor javaslatára hozta létre zenei elismerését. Az alapítvány ezzel az irodalmi, költészeti és műfordítói teljesítmények mellett a zenei értékek őrzői előtt is tisztelegni kíván.

A beszéd az emberi megszólalás és a zene kapcsolatából indult ki. Az ember beszél és énekel: gondolatait, érzéseit és az önmagán túlmutató törekvéseit különböző művészi formákban fejezi ki. A zene eredetének, régi formáinak és hangszereinek kutatása ezért az ember kulturális emlékezetének megismeréséhez is hozzátartozik.

A szónok szerint a zenei anyanyelv és az örökölt dallamkincs megőrzése tartja fenn a kapcsolatot a múlt és a jövő között. E gondolat jegyében méltatta L. Kecskés András és együttese munkásságát.

A házigazdai feladatokat és a laudációt Waszlavik Gazember László vállalta. Az együttes korábbi korszakát a Borivóknak való című ének archív videófelvétele idézte fel.

Tirts Tamás személyes emlékei

Tirts Tamás a családdal kialakult személyes kapcsolatát és az együttessel közös kulturális programokat idézte fel. Elmondta, hogy L. Kecskés Andrást és Vajkot először egy szentendrei antikváriumhoz kötődően ismerte meg. Később több alkalommal hívták meg az együttest különböző rendezvényekre.

Különösen emlékezetesnek nevezte a Csontváry Kosztka Tivadar halálának 100. évfordulóján, 2019-ben tartott tudományos emléknapot, amelynek szervezésében Waszlavik Lászlóval együtt vett részt. A Testnevelési Egyetemen rendezett programon a Kecskés Együttes hosszabb régizenei összeállítást adott elő, amelyet a közönség nagy tetszéssel fogadott.

A személyes beszélgetésekből számára az is világossá vált, hogy L. Kecskés András jelentős zenetörténeti tudással rendelkező művész. A lant és a régizene iránti érdeklődését másoknak is átadta; több muzsikust és formációt indított el ezen az úton. Tirts Tamás a díj kapcsán az egész zenészközösségnek gratulált, és kiemelte a kuratórium egyhangú döntését.

A laudációban bemutatott életút

Waszlavik Gazember László L. Kecskés Andrást a régi hangszerek sokoldalú megszólaltatójaként, zeneszerzőként, kutatóként és gyűjtőként mutatta be. A laudáció a régizene történetileg hiteles előadásának hazai kezdeményezői között helyezte el. Családjában több kántortanító is tevékenykedett, és gyermekei is a zenéhez kötődnek.

Tanulmányok és nemzetközi tapasztalatok

L. Kecskés András 1942-ben született. 1961-től részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem Szkéné irodalmi színpadának megalapításában és zenei munkájában. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában Szendrey-Karper Lászlónál tanult gitározni. 1970 és 1975 között a bécsi Zeneművészeti Főiskolán szerzett gitár- és lantművészi diplomát, emellett viola da gambán is tanult. Tudását innsbrucki és salzburgi mesterkurzusokon mélyítette el.

Az 1970-es évek elején az Egyesült Államokban és Kanadában is turnézott. 1972-ben csatlakozott a René Clemencic vezette Clemencic Consorthoz, amellyel számos koncerten és hanglemezfelvételen működött közre. A Collegium Musicum Budapest tagjaként 1978-ban, a brugge-i nemzetközi régizenei versenyen az együttesek kategóriájának 1. díját és a közönségdíjat is elnyerte.

1975-ben Lantos Szabó Istvánnal és Molnár Péterrel megalapította a Bakfark Bálint Lanttriót, amely 1977-től lépett fel nyilvánosan. A méltatás Kobzos Kiss Tamást is felidézte a korábbi muzsikustársak között. Az 1970-es évektől lemezei jelentek meg, és ugyanebben az időszakban bontakozott ki zenetudományi publikációs tevékenysége is.

Az együttes és a kutatói munka

Az 1981-ben alapított Kecskés Együttes repertoárjában középkori és reneszánsz muzsika, valamint korábbi korok zenéjének rekonstrukciói is szerepeltek. A koncertmunka összekapcsolódott L. Kecskés András forrásfeltáró és zenetörténeti kutatásaival. Mesterkurzusokon oktatott, régizenei rendezvényeket kezdeményezett, és Európán kívül Amerikában, Ausztráliában és Kínában is koncertezett.

Kutatásainak eredményeit több mint 60 tematikus koncertműsorban, könyvekben és hangfelvételeken tette hozzáférhetővé. A laudáció a lant- és kobozzenétől a trubadúrmuzsikán és a régi török zenén át a kuruc kor és az 1848-as szabadságharc zenei emlékezetéig sorolta fel munkásságának területeit. Külön műsorok és felvételek kapcsolódtak a magyar szentekhez, Mátyás királyhoz, Petőfihez és a szentendrei dalmátok hagyományaihoz.

A méltatás kitért az érdemes művészi és kiváló művészi elismerésére is. Az alapítvánnyal való korábbi együttműködések közül Domján Gábor pécsi, Janus Pannonius síremlékénél tartott zenei közreműködését és a 2019-es Csontváry-emléknapot idézte fel.

A díjátadás és a zenei műsor

A zenetörténeti könyvsorozat bemutatása

Az esten szó esett L. Kecskés András Dömösről írt helytörténeti munkájáról, a Bozóky Mihály kántor életét és munkásságát feldolgozó kötetéről, valamint az Arany János, a gitáros muzsikus című könyvéről. A legnagyobb figyelmet A magyar zene évezredei című sorozat kapta.

A sorozat megjelent kötetei: A kezdetektől Attiláig; Az avaroktól az Árpádokig; Sárkányos királyaink – német és török uralom. Tirts Tamás elmondása szerint a 6 kötetesre tervezett munka kézirata elkészült, és a 4. kötet nyomdakész állapotban volt. Az esten a sorozat 1. és 2. kötete kedvezményesen is megvásárolható volt az alapítvány támogatásával, és dedikálásra is lehetőség nyílt.

A díj átadása

A Janus Pannonius Díj Alapítvány Pacsirta-díját (Koridon-díját) L. Kecskés András vette át az együttes képviseletében. Az elismeréshez oklevél, pénzjutalom és névre szóló, faragott hordó tartozott. A hordó egyik oldalán az együttes neve, a másikon az alapítványra utaló ábrázolás és felirat kapott helyet. A szervezők a zenészeket borral is megajándékozták, a közönséget pedig az est végére közös koccintásra hívták.

Janus Pannonius emlékezete és a régi hangszerek

Domján Gábor egy Janus Pannoniusról szóló horvát népéneket adott elő. Bevezetőjében elmondta, hogy L. Kecskés András egy szigetvári fellépés alkalmával hallotta a dalt egy horvát népi énekestől. Lejegyezte a dallamot, és a 15. század végének stílusához igazodó lantkíséretet készített hozzá. Az előadásban horvát nyelvű versszak is megszólalt.

Az előadó a dal történeti hátterét Janus Pannonius és Vitéz János Mátyás királlyal való szembefordulásához kapcsolta. Felidézte a költő menekülését és 1472-es, medvevári halálát is. A műsorszám így az alapítvány névadójának emlékét kapcsolta össze a díjazott zenetörténeti munkájával.

A későbbi műsorrészben az ároni áldás megzenésítése is elhangzott. Az előadó arról beszélt, hogyan ismerte meg a dallamot egy amerikai muzsikus közvetítésével, és hogyan találkozott vele később egy osztrák katolikus énekeskönyvben. A hangszerekről szóló beszélgetés a viola da braccio és a viola da gamba különbségére, a rezonánshúrok szerepére és a lantszerű hangolásra is kitért. Az ismertetés azt szemléltette, hogy a régi zene előadásához a hangszerek felépítésének és megszólaltatásának ismerete is hozzátartozik.

A zenei köszöntést – amellyel az est zárult – a Tabulatúra Régizene-együttes vállalta.

Az esemény felvétele:

Index:

00:00:00 – Start
00:00:20 – Benyhe István – Felvezetés
00:04:40 – Waszlavik Gazember László az est házigazdája
00:05:23 – Videó bejátszás – Borivóknak való – 1984
00:08:26 – Tirts Tamás köszöntője
00:13:32 – Videó bejátszás – Festival De Música Antiga – Barcelona – 1988
00:17:04 – Laudáció – Waszlavik
00:24:48 – Díjátadás
00:27:11 – Domján Gábor – népdal Janus Pannoniusról horvátul és magyarul
00:31:52 – Áldjon meg téged az Úr!
00:40:20 – A Kecskés Együttes koncertje
00:50:07 – Az Együttes bemutatása
00:51:16 – A Tabulatúra Régizene-együttes köszöntője