A Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében 2026. szeptember 27-én rendezték meg a Selyemúton – Mongóliától a Balkánig című zenés-verses estet, a Belvárosi Művészeti Napok keretében. A programban mongol és szerb nyelvű Petőfi-fordítások mellett magyar versek, moldvai népdalok, cimbalommuzsika és ortodox kórusénekek hangzottak el.
A műsort dr. Széman Emese Rózsa és dr. Mezei Klára állította össze és vezette, a Magyarországi Szerb Színházzal és Belváros-Lipótváros Önkormányzatával együttműködésben. Szentgyörgyvölgyi Gábor, az önkormányzat kulturális bizottságának elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy a selyemúton az áruk mellett a kultúra is eljutott egyik vidékről a másikra.
Az est plakátját B. Tóth Klára festő-restaurátor és költő készítette. A bevezetőben ismertették a rajta szereplő jelképeket, köztük a mongol jurtákat, a torockói népviseletet, a székelykaput és az ikonokat. A teáscsésze a selyem felfedezésének kínai legendájára utalt.
Sárosdi D. Ganbold mongol irodalomtörténész és műfordító saját fordításában mondta el Petőfi Sándor Szeptember végén és Minek nevezzelek? című verseit. Előtte beszélt a fordítói munkájáról is: elmondása szerint az eredeti szöveg gondolatait és tartalmát a formai sajátosságokkal együtt igyekszik megőrizni.
A magyar verseket Havas Judit előadóművész tolmácsolta. Rusz Milán, a Magyarországi Szerb Színház igazgatója szerbül mondott Petőfit, Jovan Jovanović Zmaj fordításában. A műsorvezető arra kérte a közönséget, hogy aki nem érti az idegen nyelvű szöveget, figyeljen a szavak zenéjére.
Herencsár Viktória cimbalomművész Bognár Ignác Kis lak áll a nagy Duna mentében című dalát adta elő saját feldolgozásában. A dal Petőfi Távolból című versének megzenésítése. A művész később Magyarosan című saját kompozícióját is eljátszotta.
Mezei Klára személyes emlékeket idézett fel Mongóliáról. Elmondta, hogy nemzetközi megfigyelőként részt vett az ország első szabad választásain, és beszélt az ott megismert emberekhez fűződő kapcsolatairól. A Paraszkeva néven alkotó szerző A mi napunk? című versét Széman Emese Rózsa olvasta fel. A költeményben a mongol sztyeppe és a Góbi tájai mellett a sámáni hagyomány és a torokének is megjelent.
A kolozsvári Ampelopsis Versszínházat Széman Emese Rózsa és Tamás Csilla képviselte. Bemutatásuk során elhangzott, hogy a társulat 2018-ban kezdte meg működését Tamás Csilla és Tamás Lehel kezdeményezésére. Tamás Csilla az alkalomra moldvai népdalokból állított össze csokrot; a dalokban a szerelem és az elválás is szóba került.
A hazáról szóló hosszabb költemény Budapestet és a magyar tájat idézte meg, történelmi emlékhelyekről és kulturális értékekről szólt. A szöveg a kirekesztést és a gyűlöletet is bírálta. A versben megfogalmazott gondolat szerint a hazához azok is hozzátartoznak, akik eltérő háttérből érkeznek, de otthonuknak érzik az országot, és részt vesznek értékeinek gyarapításában. Az embertárs iránti szeretet keresztény követelménye mellett annak személyes nehézsége is megjelent.
B. Tóth Klára saját verseit mondta el. A hexameterben írt Mithrászt festünk aquincumi restaurátori munkájának emlékét őrzi. A falkép helyreállításának részletei közé a kisgyermekes mindennapok kerültek: a szerző lányát is magával vitte a munkába, így a freskókészítés mellett az etetés és a gyermek körüli teendők is helyet kaptak a versben. Másik költeménye Pannónia emlékeiről és a tájat festő művészek munkájáról szólt.
A szerb–magyar irodalmi kapcsolatokhoz érve Vitkovics Mihály költészetét idézték fel. Rusz Milán a nagybecskereki Szárovi Szent Szerafim kórussal magyarul és szerbül énekelt. A magyar refrént előbb megtanította a közönségnek, majd a hallgatók is bekapcsolódtak: a magyar és a szerb énekszó felváltva szólalt meg.
A kortárs költők között Baka Györgyi is részt vett a programban. Elhangzott a Prevlakai fények című vers, amely egy monostorban szerzett élményeket idézett fel. A harangozó gyermekek, az imádság és a közös étkezés jeleneteit a kert és a tenger képei kísérték.
Az est második felében több énekszámmal szerepelt a Szárovi Szent Szerafim kórus. Bemutatkozásuk szerint tagjai harminc éve énekelnek együtt, és kolostori szolgálatot is végeznek. Egyházi énekek mellett előadták a Tizenkét rabló című orosz dalt is. Ennek történetét előzetesen magyarul ismertették: a rablóvezérben felébred a lelkiismeret, elhagyja társait, majd kolostorba vonul, hogy Istent és az embereket szolgálja.
A műsor végén a fellépők és a szervezők megköszönték a közönség figyelmét. A búcsúzó megszólalásokban elhangzott az is, hogy szeretnének további hasonló esteket rendezni.
A fotókat Tihanyi Károly barátunk készítette:
#Selyemúton, #PIM, #BelvárosiMűvészetiNapok, #Költészet, #Műfordítás, #Népzene, #Cimbalom, #PetőfiSándor, #Mongólia, #Erdély, #Balkán, #SzerbKultúra, #KulturálisÖrökség, #KultúrákTalálkozása
Be First to Comment