A Hegyvidék Galériában beszélgetés zajlott le egykori osztálytársunk, Kovács Nimród műgyűjtő és Kallós Judit galériavezető között, mely egy műgyűjtői programsorozat része volt. A sorozat célja, hogy betekintést nyújtson a műgyűjtők életébe, bemutatva a gyűjteményeik kialakulását és azok történeteit. Nimród ennek a sorozatnak a keretében harmadikként mutatta be gyűjteményét, amely kiemelkedően gazdag, különösen a portréfestészet terén, főleg a 19. és 20. századi műalkotások tekintetében. A beszélgetés során szó esett gyűjtési szokásairól, a gyűjteményének kiemelkedő darabjairól, valamint arról, hogyan kapcsolódnak ezek a művek a család történetéhez.
Nimród különös hangsúlyt fektet a történeti portrék gyűjtésére, amelyeket ár-érték arányuk miatt is fontosnak tart. A beszélgetés során bemutatott több jelentős alkotást, köztük Madarász Viktor, Benczúr Gyula és más neves művészek műveit. A gyűjtemény kuriózumai közé tartoznak olyan festmények, amelyek mögött különleges történetek rejlenek, például az alkotók életútja vagy az egyes darabok korábbi tulajdonosai révén.
Kitűnt, hogy az egyes művek mögött személyes történet áll, amely összeköti a művészt, a művet és a gyűjtőt. Így került szó az alkotások történetéről, a korábbi tulajdonosokról, esetleg az alkotók életútjáról.
A pénzügyileg alulértékelt portrékban különösen nagy üzleti lehetőséget lát, mivel ezek az évek során jelentős értéknövekedést érhetnek el. Aukciókon való rendszeres részvétellel és galériákban történő vásárlással folyamatosan bővíti gyűjteményét. A szükséges szakértelmet egy korábbi festmény-becsűs tanfolyamon sajátította el, folyamatosan képezi magát a műalkotások értékelésében és felismerésében.
A közönség érdeklődésére került szóba a keretek kérdése. Ezek is fontosak, mert nemcsak az alkotásokat egészítik ki, hanem történeti hitelességet is kölcsönöznek a képeknek, már ahol biztosat lehet tudni róluk.
Nimród gyűjtési szenvedélye összekapcsolódik családi múltjával, a magyar kultúra és történelem iránti érdeklődés motiválja.
Külön öröm volt egy másik osztálytársunk, Zámbó Öcsi két képével találkozni, amelyek közül az egyik talán Amerikában van.
Az, hogy az előadás sok mű bemutatására törekedett, érthető, hiszen a gyűjtemény gazdagságát igyekezett reprezentálni. Ugyanakkor a kevesebb néha több elve alapján célszerű lett volna a fókuszt szűkíteni, és néhány kiemelkedő mű részletes elemzésére összpontosítani. Ez talán az esemény hosszabb távú emlékezetességét is erősítette volna.
Ez nem feltétlenül negatív kritika, inkább a további bemutatásoknál figyelembe vehető szempont lehet. 😊
Köszönet Kallós Juditnak a továbbított képekért, és az eseményen készített fotókért Tihanyi Karcsi barátunknak:
Be First to Comment