A Budai Polgári Casino és a Magyarországi Szerb Színház szervezésében, közreműködésével került sor arra a különleges estre, amely a szőlőművesek védőszentje, Szent Trifun, valamint a reformkor nagy alakja, Vitkovics Mihály emléke előtt tisztelgett.
Az estet dr. Hódy Pál nyitotta meg a Budai Polgári Casino nevében, majd az esemény megálmodója, az est házigazdája, dr. Mezei Klára ügyvéd és költő köszöntötte a vendégeket.
Rusz Milán, a Magyrországi Szerb Színház igazgatója, miniszteri biztos előadóként is remekelt: az est hangulatát egy régi dallal, a „Túl a Dunai barátim kedvükért” eléneklésével alapozta meg, gitárkísérettel és Gyorgyev Bránimír közreműködésével.
Az irodalmi blokk gerincét Vitkovics Mihály, a szerb és magyar irodalmi kapcsolatok úttörőjének művei adták. Havas Judit Artisjus-díjas előadóművész tolmácsolásában hallhattuk többek között a „Lantomhoz” című verset, míg a fiatalabb generációt képviselő Bene Viktória Blanka és Füvessy Bence frissességet vittek a klasszikus sorokba, például a „Bor és szerelem” epigramma vagy Praszkeva „Csukott szemeiddel” című szonettjének előadásával.
A korábbiakhoz hasonlóan a kortárs irodalom is hangsúlyos szerepet kapott. Saját verseiket vagy műveiket olyan alkotók hozták el, mint:
- Gyurity Milán költő és képzőművész, aki szerb nyelven olvasta fel „Nézd, ez a mi házunk” című versét, melyet magyarul Füvessy Bence tolmácsolt.
- Oláh Tamás, aki „Igyatok!” című versével a bor éltető erejét idézte meg.
- Baka Györgyi, aki személyesen adta elő a szeretet és a bor misztériumát kutató költeményeit.
- B. Tóth Klára „Séta az időben” című versét Bene Viktória tolmácsolta, megidézve a Lónyay utca és a múlt hangulatát.
Az est nem lehetett volna teljes a „Szent Trifun-i nedűk” nélkül. Brczán Krisztifor, deszki borász kalauzolta a vendégeket a borok világában, három tételt is bemutatva, amelyek tökéletes kísérői voltak az elhangzó verseknek.
A prózai részeket kiemelkedő zenei produkciók emelték ünnepi rangra. A zenei szövetet Kathy-Horváth Lajos hegedűművész-zeneszerző improvizációi és játéka tette teljessé, aki érzékenyen rezonált az elhangzott költeményekre.
Az est szakrális fénypontja a nagybecskereki (Zrenjanin) Szárovi Szent Szerafim Férfikar fellépése volt. A Vladimir Prvulović vezette kórus, amely 1995 óta a szerb ortodox egyházi zene hiteles tolmácsolója, olyan erőt és áhítatot hozott a falak közé, amely ritkán tapasztalható. Különös figyelmet érdemel a kórus elsőként elhangzó műve, a „Tizenkét rabló balladája”. Ez a mély, orosz népi ihletésű mű, amely Kudeyar rablóvezér bűnbánatáról és szerzetessé válásáról szól, a kórus előadásában elemi erővel hatott. A szólista teljesítménye felejthetetlen volt, hangja nemcsak betöltötte a teret, de a dal minden drámai fordulatát is tökéletesen közvetítette. A mély, zengő basszus (vagy bariton?) szóló a rablóvezér lelki tusáját, a bűntől a megváltásig vezető utat hitelesen, mély érzelemmel tárta a hallgatóság elé. A szólista hangjának ereje és a kórus lágy, mégis határozott kísérete közötti kontraszt katartikus élményt nyújtott, megteremtve a profán és a szent tökéletes összhangját az est folyamán.
Herencsár Viktória cimbalomművész előadása varázslatos atmoszférát teremtett a teremben. Játéka nem pusztán virtuóz technikai tudásról, hanem mély zenei alázatról tanúskodott. Előadásában felcsendült egy bunyevác népzenén alapuló szerzemény. Később, a Duna szimbolikájára építve – mint a Szerbiát és Magyarországot összekötő folyam – olyan zenei élményt nyújtott, amelyben a cimbalom csengő-bongó hangjai szinte hullámként mosták össze a két nemzet hagyományait. Játéka alatt a hangszer nemcsak kísérője, hanem főszereplője volt az estnek, a közös múlt és jelen rezdüléseit idézte.
A rendezvény zárásaként a „Lovamat eloldom, amikor a hold felkel” című népdal közös eléneklése szimbolikusan is eggyé kovácsolta az előadókat és a közönséget, méltó befejezést adva ennek a szép estének.
- Glaser Péter
- Halász Lajos
- Jeney Attila
- Jeney Juda
- Vajda Ágó
Be First to Comment