Press "Enter" to skip to content

A Conversio konferenciáról

Az ELTÉ-n, Conversio (megtérés) konferencián az tetszett (amit itt természetes), hogy a 78 előadó a vizsgált témákat, kutatásaik, elemzéseik, interjúik alapján tudományosan közelítette meg, illetve osztotta meg 3 szekciókban az érdeklődőkkel.

Érdekes dolog hitünkre így, valami külső koordinátarendszerből tekinteni, hiszen magunk is érintettek vagyunk. Ez egyfajta felülemelkedést, kívülről történő szemléletet igényel, ami nagyon izgalmas, és talán tanulságos is.

Az alábbiakban Szigeti Jenő (ELTE BTK, Néprajzi Intézet) XIX. századi megtérési mozgalmakról szóló előadásából önkényesen kiemelnék néhány gondolatot. (Reményünk szerint az előadások teljes szövege előbb-utóbb megjelenik a konferencia honlapján…)

A vallásosság lényege az Isten és az ember belső kapcsolatának a megélése, a hit. A hit tudatosulása a megtérés, belső küzdelem, párbeszéd az Örökkévalóval. Fontos, hogy a megtérés nem szükségszerűen vallásváltás. Vallásváltássá akkor lesz, ha a keresők előtt a közösség bezárkózik, ellenáll, netán üldözi, megbélyegzi azokat az embereket, akik mélyebben, vagy másként szeretnék megélni a hitüket.

A hívők közösséggé, szervezetté, intézménnyé szerveződnek, mely ki van téve a változásnak, miközben a hívők egzisztenciális hite lényegében állandó. A hívő ember keresi hitének megélési módját, ami kihívást, konfliktushelyzetet teremthet a szervezet számára, melynek tagja. A hitre jutás tömegessé válása lelkiségi mozgalmakban, ébredési hullámokban, nyilvánulhat meg.

A teológiai, intellektuális, spirituális, organizációs kihívások válaszút elé állítják az egyházat: vagy elfogadja és reformálódik, vagy elutasítja és törik. Jó példa a II. vatikáni zsinat, mely sok törekvést integrált a katolikus egyházba, megakadályozva a szakadást.

A XIX. századi szabadegyházi mozgalmak kialakulásának oka mind a katolikus, mind a protestáns vonalon éppen az említett rugalmatlanság volt. Az időszakra a szekularizációs válság volt jellemző. A templomok elnéptelenedtek, egyházi botrányoktól volt hangos a sajtó, az emberek közömbössé váltak, az egyházak vezetői az induló, szociálisan érzékenyebb, a bibliai elvekhez közelebb álló mozgalmakat (szektákat) gyanakodva, ellenállással fogadták.

Fontos észrevenni, hogy az újprotestáns egyházak (adventisták, baptisták, metodisták, pünkösdi gyülekezetek …) térnyerése nem feltétlenül saját ambíciójuknak köszönhető, hanem egyfajta hiánybetegség következményeinek tekinthető. Ezeket a közösségeket gyakran azok alkották, akik hitüket más módon kívánták megélni, ám a korabeli egyházak ezt nem voltak hajlandók elfogadni, ellenálltak. Nem a szabadegyházak vittek el az embereket, hanem a történelmi egyházak szinte elzavarták saját híveiket. Az egyik, később híressé vált keresőnek 32 cikke maradt fenn, melyekben könyörgött a református egyház illetékeseinek, hogy a régi (puritán gyökerű) hitet őrizzék meg, ám végül annyira kiszorították, hogy baptista lett.

A puritán gyökerek elvesztése, a tehetősebbek térnyerése az egyházak életében, az elvilágiasodás ahhoz vezetett, hogy gyakran már az egyszerű emberek léptek, apró csoportokat alkottak. Például Kiss Imre, sarkadi csizmadia még arra is vállalkozott, hogy a sajtóban is megjelentesse kicsi közösségének egyik imaprogramját. A hét minden napján imádkozzon a gyülekezet a következőkért: 1. nap a megromlott anyaszentegyház megépüléséért. 2. nap az anyaszentegyház megromlott tagjaiért. 3. nap az anyaszentegyház szent és szentéletű tagjaiért. 4. nap a lelki szegényekért. 5. nap az írástudók lelki megalázkodásáért. 6. nap az Isten szent lelkének az alászállásáért. 7. nap, azért, hogy adjon Isten lelki és testi áldást, és hogy tanuljanak lelki nyugalmat. A röplap formában is megjelent írásnak nem lett jó vége, a helyi sajtóbíróság országos hitfelekezet elleni izgatással vádolta meg Kiss Imrét, mivel megtámadta a papságot, hitfelekezeteket, általában az úri osztályt, azt állítva, hogy ezek mindnyájan hamis próféták. Kiss Imre csak azért nem került börtönbe, mert a sajtóbíróság bolondnak nyilvánította, a röplap viszont ébredési hullámot indított.

A baptista misszió parasztprófétái is ilyen egyszerű emberek voltak. Paraszti sorban nyertek isteni elhívatást, és lettek az evangélium hirdetői. Szolgálati idejük java részét úttörő munkával töltötték, életük végéig hűek maradtak a paraszti életformához, gondolkodásmódhoz. Talán leghíresebb képviselőjük, a nagy bölcsességgel megáldott Kornya Mihály volt.

A XIX. század végén a protestánsok vetik fel a második áldás kérdését, a szentlélekkel való keresztelés problémáját, mely a karizmatikus mozgalmak kialakulásához vezetett.

A globalizálódó társadalomban, mindent lehet globalizálni, csak az embert nem, mert minden ember egyén, és más. Túlinformált rendszerben élünk, ahol az érzelem kéri a jogát, nem véletlenül jönnek létre a karizmatikus ébredések. A megtérési mozgalmakban az egyén szerepe felértékelődik. Rendkívül fontos, hogy a megtérő egyén, és a közösség hogyan, milyen alapon találkozik. Az egyéni élményt egyeztetni kell a közösségi élménnyel – ez az igazi, nagy megtérési probléma.

Talán még arra és érdemes figyelni, hogy a viszonylag törvényszerűen beáll az ébredési (szupernóva)  fázis, után a lenyugvás, a dogmatizálás időszaka, amikor olyan kérdések kerülnek tisztázásra, hogy mi a tanítás, ki a vezető, milyen az organizáció, az önellenőrzés…, ami vitákhoz, gyakran szakadáshoz vezethet. Ez a játék folyamatos, fontos kérdés, hogy ezt a közösség képes kezelni, vagy sem…

Érdekes átgondolni, hogy a közösségi élet változásinak mechanizmusát ismerve képesek vagyunk-e a jó döntésekre? Felfedezzük-e a történelmi tapasztalatokon keresztül a mára vonatkozó, mai is aktuális törvényszerűségeket, hogy kiegyensúlyozott, hosszú távon működőképes, tartalmas közösségi életre legyünk képesek…

***

Ez a felület nyilván nem alkalmas arra, hogy teljes keresztmetszetet adjunk a konferenciáról, ezért akiket érdekel, azok figyelmét ismételten felhívjuk a konferencia honlapjára, remélve, hogy az előadások előbb-utóbb eredetiben olvashatók lesznek.

Addig is néhány előadó a 2., 3. szekcióból: 

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük