Azoknak javasoljuk ezt az oldalt, akik szívesen kirándulnak és nem vetik meg a közeli helyeket. Nagyon klassz dolog megmászni a Tátrát, a Raxot vagy a Kilimandzsárót, de nem sokkal kevesebb élmény ha a környékünket látogatjuk meg viszonylag rendszeresen…
Az alábbi leírásokban ilyen sétákra hívjuk fel a figyelmet. Ezeket bejártuk, sőt a GPS trackeket is melléklejük, ha valaki meg szeretné ismételni. Általában körtúrák, mert persze az autóhoz azért ragaszkodunk, amivel a kezdőponthoz kényelmesen el tudunk jutni…
Ha a képre kattintotok, megjelenik a kiránduláshoz tartozó kis galéria a térképekkel. További nagyon szuper lehetőség, hogy ha van a gépünkön MapSource és Google Earth Pro program,
- letöltjük a tracket,
- megnyitjuk a MapSource-szel
- rákattintunk a View in Google Earth funkcióra és az utolsó részletig áttanulmányozzuk (újraéljük) az utat!
(Csak zárójelben írom, hogy a végtelenül totálkáros, alig működő Garmin eTrex Legend még mindig alkalmas arra, hogy néhány méteres pontossággal órákon keresztül rögzítse, hogy merre voltunk, és utána elemezzük, hogy merre jártunk, mit hagytunk ki, mire kellett volna figyelni… De ez már csak az én lövésem, kb. senkit nem érdekel. Változnak az idők :)
Hármashatárhegy (2020.03.19.)
10-11 kilométeres séta a hegytetőn található parkolótól a Pesthidegkúti Kálváriához, mely a geocaching.hu oldalon ide kattintva tanulmányozható. A kirándulás képei, térképe és egyéb paraméterei a fenti képre kattintva tekinthetők meg, a GPS track pedig ide kattintva tölthető le. Talán annyit érdemes megjegyezni, hogy a túrát úgy terveztük, hogy az 500-tól 685-ig követjük az előre felvett pontokat. A késői indulás miatt ez felborult, talán érdemes egyszer az eredeti terv szerint is bejárni!
Nagykopasz (2020.03.12.)
14-15 kilométeres körút. melynek kiindulópontja a Budakeszi és Telki között található Hidegvölgyi erdészlak parkolója. Különleges, valóban kopasz réteken át vezet az út a Csergezán-kilátóhoz, mely nevét Csergezán Pál festőről akinek grafikáit mindenki ismerheti Fekete István könyveiből. Utunk során elhaladunk az Anna-lak mellett, melynek közelében van a festő emlékköve és Telki felé a sírja. A GPS track innen tölthető le.
Dobogókő (2020.03.03.)
Hát, ebből csak ennyi maradt. Amúgy a dolog most is a Két-Bükkfa-nyeregben kezdődött, de annyira sáros, csúszós volt az út, hogy nem volt értelme folytatni – irány Dobogókő!
Megdöbbentő volt a leégett Nimród Hotel látványa, és meglepően klassznak tűnik a sípálya. Nem is lenne rossz, nincs messze Budapesttől, és jópofa, fűthető jurtákban tudják elszállásolni (pályaszállás) az érdeklődőket. De hát hó nélkül? A track elveszett :(
Pilis körtúra (2020.01.22.)
Sokan ódzkodnak a téli túrától. Őszintén szólva, amikor az ember megérkezik a Két-Bükkfa-nyereg parkolóba és megpróbál kiszállni az autóból, bizony össze kell szednie magát. Egy jó kis sínadrág amit az autóban nagy keservesen felveszünk, és egy-két kilométer bemelegítés azonban megoldja a dolgot…
Ezt a kirándulást arra találták ki, hogy szebbnél szebb párkányokon kilátón gyönyörködhess a tájban. A dolog ott kressel el, amikor tejfehér köd borít mindent, a fényképezőt nincs értelme elővenni, a szakadékoknál meg jó ha vigyázol, nehogy leegyen a fene. Persze ha nem adod fel, eljuthatsz szép helyekre, melyek a felhőhatár felett vannak, és akkor jön a csoda: tündöklő, kék ég alatt sodródnak a felhők, elképesztően finom zúzmarával beborítva a fákat.
Van más meglepetés is. A Boldog Özséb kilátó közvetlen közelében vannak a kiszuperált rakétasilók, harcállások, melyek egykor Budapest védelmét szolgálták. Szerencsére nem volt rájuk sohasem szükség. Fura mementói egy eltűnt világnak.
Piliscsaba, Dévényi Antal kilátó (2020.01.08.)
Minden kirándulásnak van valami kétes célja. Talán a legnépszerűbbek a kilátók. Ez a kis séta is az egyikhez vezetett, a piliscsabai Dévényi Antal kilátóhoz. Kiindulási pont a Kopár csárda parkolója, ami igencsak kopár volt a téli szünet okán. Az út érdekessége, hogy nagyon nagy munkával a domboldalhoz építették az ösvényeket. Igazi, kellemes séta, végül egy jó kis toronnyal, sőt egy az Iluska-forrásnál eldugott geoládával fűszerezve. Néhány (nagyon kevés kép) a fenti tablóra kattintva látható, a GPS nyomvonala innen tölthető le.
Remetebarlangok (2019.12.17.)
Akik a Rám-szakadékhoz kirándulnak, óhatatlanul szembetalálják magukat a túloldali, meredek hegyoldalban látható barlangokkal, melyekben egykor (a mese szerint) remeték laktak. Akár igaz is lehet, olyan barátságos közelről a hely, pompás kilátással. Persze nem könnyű trükk felmászni, illetve naponta felvinni a vizet a Dunából… A remeték könnyen megoldották. Volt egy ügyesen betanított szamaruk, mely minden nap leballagott a vízhez, a hátán két nagy tömlővel. Megmerítette őket, majd visszaballagott. A mese úgy szól, hogy valamikor bepöccentek a környékbeliek a remetékre, és mit gondoltok, hogy űzték el őket? Egyszerű, agyoncsapták szegény csacsit, a remetéknek meg dögök voltak feltrógerolni a vizet, inkább elköltöztek.
Ez azért irtó vicces kirándulás, mert soha nem tudjuk, jó felé megyünk-e? Kanyarodik a Duna, kanyarodnak az ösvények, gyakran azt gondoljuk, pont ellentétes irányban megyünk mint ahogy szeretnénk. És valóban. Szóval jó, ha van egy jó kis, működő ketyerénk amely mutatja hol vagyunk és merre tartunk.
Az út fárasztó, hatalmasakat lehet esni a csúszós, sáros talajon, szóval csak rinyamentes kollégáknak ajánljuk, de minimum egy szigorú rinyaszünet bejelentését követően. Néhány kedvcsináló kép a fenti képre kattintva, a GPS track pedig ide kattintva érhető el. Jajj neeee, ezt is elszórtam!
Kisoroszi (2019.10.31.)
Ez egy nosztalgikus hely, hiszen évekkel ezelőtt (pontosan 2005. július 4-8. között) itt táboroztunk a gyerekekkel. Ha nem vesztek volna el a fényképeim, most ide tennék néhányat a hancúrozásról, kreatívkodásról, Dávid király történetéről és a Dávidról szóló előadásról. Ehelyett maradt az emlékezés. Furcsa, hogy a természet szinte semmit nem változott. A Duna jóval alacsonyabb lett, a parti hinták messze nem érik el a vizet, a szigetcsúcson a GPS azt mondja, hogy a vízben vagyunk, pedig nem… Úgy érzed, hogy a világ végén vagy. Minden borzasztó távolinak tűnik. A napnyugta csodálatos volt, a Hold mellett a Jupitert lehetett látni, de a fénykép rossz lett. Sebaj, meg tudom mutatni, erre való a Starry Night. A tacket innen lehet letölteni.
Lajos-forrás (2019.10.16.)
A Lajos-forrás környéke a „nagy megbeszélések” helye. Többször ide autóztunk és az erdőben bolyongva törtük a fejünket a megoldáson, többnyire a gyermekeim jövőjén, amikor egy-egy nagy döntés előtt álltak. Ezért fontos…
Most nagy döntésre nem volt szükség, csak a természet közelségére, a csendre, a békére. Aztán jött a meglepetés: Mi ez a furcsa, csodaszép lefelé vezető vízmosás? Nagy sziklák, kapaszkodó gyökerek, kellemes fahíd… aztán a jól ismert létra. Hiszen ez a Holdvilág-árok, csak nem Csobánka felől, hanem felülről megközelítve!
Mennyi emlék! A kémiatanárom, a Töhötöm azzal szokta a frászt hozni a diákjaira, hogy erőkézenállást csinált a létra tetején. Mi meg egyszer vagy 20-30 gyereket hoztunk erre egy táborba menet bemelegítésként, és itt paráztunk, mialatt mind szerencsésen fel nem ért.
És még valami. Eddig nem tudtam, hogy pár méterrel odébb van a híres Nagyszikla, melynek tövében a Holdvilágárok Alapítvány keretében olyanok kutatnak Árpád-kori emlékek után mint a régészettel kacérkodó Szörényi Levente. A Sashegyi Sándor által elkezdett (többek által kritizált) kutatás a Nagysziklán kívül még vagy 10-15, a közelben található helyre kiterjed.
Irány Csobánka, majd egy nagy jobbkanyarral vissza, fel a Lajos-forrás felé. Van, amikor semmi nem történik, az út kihalt, az eső csepereg, végül nagy az öröm, meg van az autó, lehet hazaporoszkálni. A túra trackje itt érhető el.
Óbarok (2020.09.11.)
Ember tervez… Ez a csavargás a Velencei-hegységbe indult az Ingó-kövekhez. Persze ehhez figyelni kellene az utat, és Budaörsön az M7 felé kanyarodni. Ha a vezető elbambul, és tovább dönget az M1-en, némi dühöngés, meg „aki hülye haljon meg” után gyors paradigmaváltást eszközöl…
Nem is rossz ötlet, hiszen villámgyorsan elérjük gyermekkorunk kedvenc kirándulóhelyét, a „Barki-sziklákat”. Régen Felcsútról bringáztunk ide, hogy felmásszunk a morzsalékos, csúszós sziklákon egy-két fényképet készíteni a szakadék szélén – lehetőleg kézen állva – hogy hülyét hozzunk szegény szüleinkre, akik azt gondolták a kölkeik békességben múlatják az időt a nagypapa kovácsműhelye, a Dudásköz, a Kozma-kastély (ma foci-akadémia) és a végtelenül lepusztult focipálya környékén a kultúrháznál. Az volt a Pancho-aréna elődje. Lejtett a pálya a „kultúr” felé, és aki felfelé játszott, megbízhatóan kikapott mert nem látott semmit a szemébe sütő napfény miatt. Még jó, hogy volt térfélcsere. Az apám azt mondta, milyen zizik ezek a felcsútiak, szerintük az a jó focista, aki hatalmasat tud rúgni a labdába… Szóval azóta történt némi változás. Bocsánat a kitérőért!
A hely természetesen semmit nem változott, hűs ösvények, némi bozótharc ha el akarod érni valamelyik szikla tövét, hogy felkapaszkodj. Egyébként szinte bármelyik megmászható, telis-tele kövirózsával, szép, a hőséget tűrő növényekkel. A jutalom a csodálatos panoráma. Ha figyelmes vagy, mást is találhatsz, például komplett traktort slusszkulccsal (de sajna nem sikerült elindítani).
Azért van mégis némi változás. A korábban magányosan álló tavacskát (mely telente a szélcsendben tükörsima jéggel befagyott) körbenőtte a kultúra. Szépen rálátni innen a tó mellé épült Hangistálóra, mely egy elegáns kulturális központ.
Ahogy sejthető volt, a „hegyet” meg lehet kerülni, és a gerincen vissza lehet térni némi bóklászás után az autóhoz. De nem adják ingyen. Elhagyott bányák között vezet az út egy „kind of borzalmas” hely mellett, melyben 5-6 elképesztően acsarkodó kutya tartja távol a nem kívánt vendégeket. A track itt található, képek sajnos elvesztek, de a térképeket fent megnézheted.
Csóványosi tanulságok (2019.08.03.)
Ez lett az egyik legemlékezetesebb kirándulás, de talán már túrának is lehet nevezni a maga 20-30 kilométerével. Könnyű sétának indult Diósjenőről a már jól ismert Csóványosra. Annak rendje s módja szerint el is értük a kilátót, és a mellette található tábla irányában elindultunk a Foltán-kereszt felé. Az idő csodálatos volt, és egy másik tábla valami szép kilátást sejtetve egy valóban szép helyre vezetett.
A baj itt kezdődött. Némi gyönyörködés után folytattuk az utat, ám a GPS bemondta az unalmast, jelezte, hogy hamarosan leáll. Tartalék elem persze nem volt. Berni nagy okosan azt javasolta, kapcsoljuk ki, később még jól jöhet, ha esetleg eltévedünk. Így tettünk és folytattuk az utat. A dolog akkor kezdett gyanússá válni, amikor kezdtek elmaradni a kirándulók, sőt beborult és dörgött valahol a közelben, a Foltán-kereszt meg sehol.
Azt hiszem nem erre az oldalra tartozik, de azért elmesélem. Úgysem olvassa senki… Berni nem különösen hívő, ám egyszer csak azt mondja, mi lenne ha imádkoznánk? Itt a vihar, lövésünk nincs hol vagyunk, térképünk, lámpánk nincs, hátha megsegít a Jóisten. Amúgy protestáns módra először hálát adtunk, hogy még nem áztunk ronggyá, a kutyagolás kiválóan megy, stb., és hát némi kis segítséget kértünk. Azt kérdezi, hogy szerintem meghallgatott-e bennünket az Isten? Jótól kérdezte, én nem vagyok karizmatikus, lövésem nincsen, de ettől még reménykedhetünk.
Az ég folyamatosan dörög, sehol egy lélek, kezd sötétedni, viszont valahogy nem akar zuhogni, néhány kósza cseppen kívül semmi. Elhatározzuk, hogy mindig lefelé megyünk, csak találunk egy országutat ahol legfeljebb stoppolunk.
Fogynak a kilométerek, néha bekapcsoljuk a ketyerét, hátha látunk valami értelmeset. (Persze az autó helyét most sem jelöltük be. Ez mindig nagy hiba!) Úgy tűnik, Diósjenő kb. 10-11 kilométerre van légvonalban, és némi girbe-gurba sáros utakon akár el is lehet érni, ha marad szufla a GPS-ben, és a sötétben megtaláljuk az utat. Aki mer az nyer, elindultunk, de fel kellett adni mert az egyre nagyobb sötétben alig látszott az út, a ketyere meg bármely pillanatban végképp leállhatott.
Visszatérve a lefelé vezető útra fényt láttunk! Nem fogjátok elhinni, egy keresztény ifjúsági táborba futottunk bele. Azt mondja a Berni, ez a jel, hogy az imánk meghallgatásra talált! Éppen keresztények, magyarok, külföldiek, és lelkesen magyarázzák, hogy csak egy pár kilométerre vagyunk valami falutól. Én csendesen mondtam, hogy Diósjenőre mennénk, de eleresztették a fülük mellett. Elvihettek volna, ott állt a táborvezető csotrogánya az út mellett. Micsoda bizonyság lett volna a Berninek!
Minden esetre már sokkal vidámabbak voltunk, a faluban csak lesz egy buszmegálló, ahol végig lehet vacogni az éjszakát. És az eső még mindig nem esett!
Hamarosan egy barátságos kis helységbe jutottunk, mint kiderült, Királyrétre. Percek múlva találtunk egy fényárban úszó épületet, talán a Királyrét Kastélyhotelt. Éppen kifelé jött egy házaspár, gyorsan megkérdeztük tőlük, nem tudják-e, merre kell Diósjenőre menni? Az idős úr javasolta, hogy a kijáratnál álló két hölgyet kérdezzük meg, ők ide tartoznak. Még értekezünk velük, amikor visszaszól a férfi, hogy menjünk, elvisznek bennünket Diósjenőre! A meglepetéseknek itt még nem volt vége. Azt mondja a kis hölgy, igazán megtisztelve érezhetik magukat, hogy Bereményi Géza és a felesége siet a segítségükre!
Szegények akkor még nem sejtették, hogy a légvonalban 6-7 kilométerre levő autónkhoz országúton 38(!) kilométert kell utaznunk. Borzasztó rendesek voltak, nem tettek ki bennünket az autóból amikor kiderült, azt mondták, hogy ez nem gond nekik… A lényeg, hogy Diósjenőre érve gyorsan kiszálltunk, mert nem akartam a frászt hozni rájuk, hogy a tök sötét erdő közepében hagyott autóig elvitessük magunkat.
Ez így volt jó, legalább az utolsó pár kilométeres kutyagolás közben (némileg tartva a sunyi falusi kutyáktól) kidiszkutáltuk ezt a segít a Jóisten vagy nem kérdést. Úgy döntöttünk, hogy igen. Most éppen sokkal jobban mint legmerészebb álmunkban gondoltuk. Mint az elején írtam, ez az oldal nem az ilyesmiről szól de azért még ide írom, ha együtt megyünk kirándulni, azóta szoktunk az induláskor imádkozni. Na, és persze van tartalékelem meg fejlámpa, de a csotrogány helyzetét azóta sem sikerül rögzíteni. Miért is? Hiszen…
A track itt tölthető le. Fényképek nem készültek, de a térképeket itt megnézheted.
Kőhegy (2019.02.06.)
Ez egy autómentes kirándulás volt iszonyú hidegben, végig jeges úton. Nem volt túl szórakoztató. Nem volt rendesen előkészítve sem, pont a leglényegesebb rész, a kőhegy sziklái maradtak le a figyelmetlenség miatt. A legérdekesebb része a Vasas-szakadék volt. A track ide kattintva érhető el.