Cikk a házról (2001.)

Prusinszki István:

A Ferenciek terétől néhány percnyire, a Váci utca zajos forgatagából kiérve jutunk a Belváros déli részébe. A környék zegzugos utcácskáinak egyike-másika klasszicista épületeivel még hűen őrzi a másfél-két évszázaddal ezelőtti Pest hangulatát. A kevés megmaradt öreg ház egyike a Papnövelde utca 2. számú lakóház, amely 1841-ben épült. Ekkor építette át ugyanis Hild József az itt álló félig földszintes, félig egyemeletes barokk házat a tulajdonos, Ráth Károly megbízásából.

Az épületet jól ismerték a város polgárai, mivel földszintjén messze földön híres patika szolgálta őket. Az Arany Oroszlánhoz címzett apothéka 1794-ben nyílt meg (a városban hatodikként) innen csupán néhány száz méternyire, a Kecskeméti kapunál, és tizenhat évvel később, 1810-ben költözött át végleges helyére, a Papnövelde utcába, az utca nevét adó szemináriummal átellenben.

Az alapító, Landerer József Pozsonyban tanulta ki a gyógyszerészmesterséget, itt is nyitotta meg első patikáját valamikor az 1780-as évek derekán. Későbbi Pestre költözésének praktikus üzleti okai voltak. II. József császár ugyanis elrendelte az udvari kamara Pozsonyból Budára költöztetését. A hivatalnokokkal és a katonasággal Pest-Buda lakossága tetemesen megszaporodott, olyannyira, hogy már-már veszélybe került az egészségügyi ellátás folyamatossága. Landerer felismerte a változásban rejlő lehetőségeket, s a nagyobb forgalomban bízva kérte a helytartótanácstól gyógyszertárának áthelyezését Pestre – olvashatjuk Bársony Elemérnek a magyarországi gyógyszerészet történetéről írt könyvében. Az engedély birtokában azonban nemcsak pozsonyi patikáját, hanem a leglényegesebbet: a patika jogát is eladta jó pénzért, s mindössze néhány berendezési tárggyal költözött Pestre. Az éber császári hivatalnokok persze azonnal fényt derítettek a turpisságra, és késlekedés nélkül intézkedtek patikusunk tervének meghiúsítása végett.

Landerer kérése 1794-ben mégis meghallgatásra talált. A Kecskeméti kapu környékén (azaz a mai Kálvin tér és Kecskeméti utca találkozásánál) ugyanis égető szükség volt gyógyszertárra, és mivel Stehlinget, a Kígyó patika tulajdonosát hiába figyelmeztette sokadszor a helytartótanács, hogy üzletét záros határidőn belül helyezze át a városfal tövéhez, a határidő lejárta után Landerer kapta meg a jogot új patikájának megnyitására. Nem sokáig szerepelt azonban a tulajdonosok listáján, mivel két év elteltével, 1796-ban eladta az üzletet. Így került az Arany Oroszlán Fuchs Józsefhez, majd Petz Samuhoz, akinek köszönhetően az egyre népszerűbbé váló helyiség 1810-től már a mai Papnövelde utcában csalogatta a gyógyulni vágyó pestieket. 1845-től a kassai származású kiváló gyógyszerész, Jármay Gusztáv – a Budapesti Gyógyszerész Testület későbbi alapítója –, majd fia, Gyula vezette az Oroszlánhoz címzett patikát, amelyet “hasonszenvi” (homeopata) osztállyal bővítettek ki. (E gyógymód lényege, hogy az egyes betegségeket a hasonló tüneteket kiváltó orvosságokkal gyógyítják a gyógyszeradagok megfelelő hígításával.)

Móricz Pál 1923-ban így emlékszik az öreg patika csodaszereire: “A régibb nevezetes homeopatha orvosok, amilyenek a Magyar utcából az öreg Péczely és a borzasztó vén Engert, a Főherceg Sándor utcából a nemrég elhunyt, 98 év körüli 48-as honvéd, kaáli Hegedüs Pál voltak, apró picinyke kásaszemszerű cukorkákban, ritkábban hígított cseppekben nyújtották az ezerjóféle hasonszenvi orvosságot. Az ilyen örökölt házi homeopatha patikák (skatulya vagy szekrényke apró kis rekeszekkel) a régibb úri családoknál gyakran találhatók. A kis rekeszek mindenikében parafa dugóval elzárt üvegcsék rejtőzködnek. A parafa dugókon öregbetűs felirat jelzi, hogy melyik üvegcsében milyenféle orvosság van… Ha pedig egyszer kiürült az üvegcse, nem kellett újabb recept, az ős-szülék egyszerűen az üvegcsét vitték a felírásos dugóval Jármayhoz. Némelykor ugyan megtörtént, hogy a javíthatatlan gyerekek el- és összecserélgették a dugót, ami azonban (szolgáljon megnyugtatásul!) a százezerszer kipróbált csodaszerek kitűnő hatásán soha nem rontott…”

Mint minden gyógyszertár, az Arany Oroszlán is jóval több helyiségből állt, mint amennyit a betérő vásárlók láthattak. Külön kamrákban tárolták ugyanis a nagy mennyiségű gyógyszert, a gyógynövényeket, a hűvösséget igénylő, illetve tűzveszélyes anyagokat és a fel nem használt készleteket. A gyógyszertár ily módon tekintélyes részt foglalt el a ház Veres Pálné utcai sarkának földszinti fertályából.

Az Oroszlán patika majdnem másfél évszázadon át, 1953-ig működött ezen a helyen, pestiek ezreit segítve hozzá a gyógyuláshoz. 1830 körül készült biedermeier bútorzata és a fennmaradt tégelyek, üvegek ma is eredeti állapotukban tekinthetők meg a Kiscelli Múzeumban. A Belvárosban szemlélődő járókelőket azonban sajnos ma már semmi nem emlékezteti az egykor városszerte ismert, népszerű helyre.

A ház életében persze a gyógyszertár megszűnése utáni évek, évtizedek sem teltek eseménytelenül. 1965 táján például az épület lebontásának ötlete is felmerült – helyén az illetékesek újabb belvárosi közlekedési csomópontot képzeltek el –, de végül az eredeti terveket megváltoztatva mégis a helyreállítás és a teljes felújítás mellett döntöttek. Sor került a lakások korszerűsítésére, kicserélték a háborúban és a nagy forgalom miatt károsodott födémeket, függőfolyosókat, a közművezetékeket és az elkorhadt tetőszerkezetet, az egykori üzletsor helyén pedig árkádot alakítottak ki.

Részlet a Népszabadság 2001. augusztus 3-i számából.