2012. augusztus 31-én, pénteken este 18:30-kor várjuk azokat, akik el tudnak viselni egy több mint két órás filmet. Inarritu Bábel című filmjéről van szó, melyet Bruckner Peti mutat be, és a vetítést követő beszélgetést is vezeti, már azoknak, akiknek lesz kedve maradni. Ez nem kizárt, hiszen a film középpontjában a huszonegyedik század egyik legnagyobb problémája áll: az emberek közötti kommunikáció hiánya. A legszomorúbb az egészben, hogy nem kell elveszni a marokkói sivatagban, vagy a tokiói forgatagban, hogy elszigeteltnek, magányosnak érezzük magunkat. Inarritu szerint a legborzasztóbb magány az, amit magunkkal, a feleségünkkel, a gyermekeinkkel élünk meg.
„A Bábelt az a morális, belső igény hívta létre, hogy megtisztuljak és beszéljek mindarról, ami betöltötte a szívem és az elmém – mondja a rendező. – A legnagyobb élmény az volt számomra, hogy elkezdtem forgatni egy filmet az emberek közötti különbségről, arról, ami elválaszt bennünket, a fizikai és nyelvi korlátokról. Útközben rádöbbentem, hogy valójában arról készítek filmet, ami összekapcsol bennünket: a szeretetről és a fájdalomról.”
(Forrás: port.hu)
A film fantasztikus, nagyon érdemes megnézni!!!
Egy jól kitalált filmben mindennek, a legkisebb apróságnak is van jelentősége, így erről az alkotásról sok minden az eszünkbe jutott, sok érdekes gondolat hangzott el a beszélgetésben, melyet Peti meglehetősen jól kézben tartott.
Talán még annyit fűznék hozzá, hogy a két arab srác, a két testvér jelleme érdekes kettősséget mutat. A fiatalabb mindenben kiváló, talpraesett, akár terrorista palánta is lehetne. A másik igazi jólelkű, szófogadó gyerek, aki persze a balhét elviszi. Pont, mint az életben…