Várakozással és némi aggódással vártuk az Örökségi Napokat. Vajon lesz-e, aki egyáltalán kíváncsi a házunkra? Vajon nem lesz-e csalódás az idelátogatók számára, hogy csak ennyit tudtunk nekik mutatni. Lesznek-e, akik vitatkoznak a látottakon, hallottakon? Hogy fog „működni” a pinceklubban az élőzene, össze tudjuk-e hangolni az idegenvezetéssel, vagy agyonveri a kettő egymást? Szegény zenészek egyáltalán túlélik-e a piszkos hideget, ami a pincében várja őket…
Ma már okosabbak vagyunk. Nem bántuk meg, hogy beneveztük a házat a Kulturális Örökségi Napok rendezvénysorozatára. Már az is feltűnő volt, hogy a zászló felszerelésekor – csütörtökön – többen odajöttek, és érdeklődtek, mi is lesz itt… A pénteki megnyitó érdekes és szép volt Székesfehérváron. Képek és részletek a korábbi cikk végén láthatók, olvashatók.
Szombat reggel nagy meglepetésre már vagy tízen várakoztak a ház előtt, és azonnal beindult a „nagyüzem”. Gyorsan kialakult, hogy a bemutatót két részből célszerű összeállítani: először az épületről, majd az Arany Oroszlán Patikáról beszélgettünk. Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokat – alaprajzokat, fotókat – kinyomtattuk, és lefóliázva körbe tudtuk adni. (Ha megérjük a jövő szeptembert, akkor ismét használhatjuk őket, addig pedig a pinceklub galériáját fogják díszíteni.)
Vasárnap Szilágyi Feri, Tukács Orsi, Varga Márti, Juhász Noémi és Géczy Glória ahogy megígérték már 9-kor elkezdtek próbálni. 10-kor az első csoportot ma az udvaron fogadtuk, miközben zeneszó hallatszott a pinceklubból. Bevált az is, hogy akik elkéstek a minden órában indult vezetésről, azok zenehallgatással tölthették az időt. Hogy a műsorról sem felejtkezzünk el, a következő volt: Avalon: I don’t wanna go, Hillsong: Oceans will part, Gerswin: Oh, Lady be good, Bach: Wohltempertiertes Klavier, Fúga X., Uram, én Hozzád emelem lelkem karjaid tartanak, Presszer Gábor: A fák is siratják.
Különösebb vita csak egyszer alakult ki, amikor az egyik látogató azt állította, hogy nem Ráth Károly, hanem Kamermayer Károly volt az első főpolgármester. Szerencsére tisztázódott a helyzet. Kamermayer nem főpolgármester volt, hanem a várost a gyakorlatban irányító polgármester. Ráth az inkább reprezentatív, ellenőrző szerepet jelentő főpolgármesteri címet birtokolta 1873-as megválasztásától egészen az 1897-ben bekövetkezett haláláig.
Többen megállapították, hogy szép tiszta a ház, és becsülettel rendben van tartva. Sokakat meglepett a klub, különösen akkor, amikor elmondtuk, nem magánvállalkozásról, hanem a társasház közös tulajdonáról van szó.
[box] Köszönetet mondunk mindenek előtt a 130-140 látogatónak, akik megtiszteltek bennünket. Hála a közreműködő zenészeknek, akik becsülettel helytálltak egész nap, hideg ide, vagy oda. Természetesen elismerés a ház lakóinak is, akik türelmesen tolerálták, hogy a látogatók a pincétől a padlásig többször végigjárták az épületet…
[/box]
Végül egy kis paparazzi galéria és néhány kép a zenészekről:
[svgallery name=”2011_09_18_kon”]
Be First to Comment