Hadd menjek veled…

Szeptember 4-én meghallgattuk P. Nagy Gabi fenti című előadását. Ide másolom a beharangozót:

Egy idősebb nő, végig egy fiatalemberhez beszél az életről, a szenvedésről, a szeretetről, a halálról, leginkább pedig az időről, és arról, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor csak egy másik ember segítségével tudunk tovább lépni. Két ember együttrepülésének pillanata ez, s akinek megadatik az ilyen kegyelmi állapot, az élete végéig tud ebből erőt meríteni.

Fakó ujj ír a zongora porába elfeledett szavakat, de mi másra vagyunk kíváncsiak. A lét és nemlét határai eltűnnek. Mindegy, hogy indulunk vagy érkezünk, hogy a hajunk szála megőszült-e. Hová lett a zene az életemből? Istennel beszélgettem. Csodálatos testek ostromoltak. Megfeledkezünk magunkról. Visszautasított csillagok. Egyedül vagyok, magányos. A ház konokul élni akar. A megbánás facipőt visel. Ez a ház fojtogat. Süllyedek. Váratlan találkozások a halhatatlanság mosolya. Mámor. Túllép önnön szolgaságán. Minden öreg és pusztul. Álom.

Ez így sok, nagyon, nagyon sok… Hadd menjek veled:

Az előadásra egyébként Szintai Kati és Kelemen Ilona alkotásai között került sor, erről is szóltunk a felvezetőben:

Az előadás támogatója a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. kerület Önkormányzat Emberi jogi, Nemzetiségi, Egyházügyi és Kulturális Bizottsága a Belvárosi Művészeti Napok keretében.

Az előadásról megjelent cikk a helyi újságban:

Persze még képeket is várunk kedvenc fotósainktól akik vadul végigcsattogtatták az egész előadást. Egyszer veszünk nekik egy csendes gépet :-)

Na, Karcsi képei megérkeztek:

Hogy még teljesebb legyen a „kép” örömmel adjuk közre Jóri András kiváló fényképeit is, melyeket most kaptunk meg. Köszönjük!