Press "Enter" to skip to content

Filmklub – Kígyótojás (és még valami)

November 17-én csütörtökön 18:30-kor várunk Benneteket, hogy közösen megnézzük a Kígyótojás című Bergman filmet A bevezetőt és a beszélgetést ismét Fruzsi tartja, illetve vezeti.

“Az események Berlinben játszódnak, 1923-ban. Egy csomag cigaretta négymilliárd márkába kerül. Senki sem hisz már a jövőben, sem a jelen-ben. Az állástalan zsidó artista, Abel Rosenberg (David Carradine) keservesen tengeti életét a vesztes háború terheit nyögő, szegény és szomorú vá-rosban. Ám amikor testvére váratlanul öngyilkos lesz, pokoli események sora veszi kezdetét. Abel környezetében többen titokzatos körülmények között eltűnnek, mások kegyetlen kínhalállal halnak meg. Abelt a gyanakvás és a rettegés fojtogató légköre szinte megbénítja, és az alkoholban keres menedéket a rémálomszerű mindennapok elől. Eközben sógornője, Manuela (Liv Ullmann) foggal-körömmel küzd meg napi betevő falatért, kettőjük túléléséért ebben az élhetetlen világban mely olyan, mint a kígyótojás: a vékony héjon átsejlik egy rettenetes hüllő immár tökéletes körvonala…”

Pápai Judit meghívását köszönettel elfogadva, ismét nála tartjuk az összejövetelt az V. kerületben, a Sas utca 4. II. 17-ben. A lift felőli lépcsőházban kell felmenni, az 57-es csengőt (Pápai) használjátok.

A klub téliesítése ügyében is sikerült lépnünk. Klein Robi szokásos önzetlenségével, és Székács Pisti közreműködésével elkészítettük (illetve Robi a statisztálásunk mellett elkészítette) a szellőzőnyílások ablakát, illetve hőszigetelt, zárható fedelét. Hamarosan sor kerül az infra fűtés szerelésére, mely jóval gazdaságosabb, és kellemesebb közérzetet biztosít, mint korábbi elképzelésünk a fűtőventilátorral. (Nagyon remélem, hogy nem rúgunk a dologgal ismét lyukat…)

 

 

2 hozzászólás

  1. Székács István Székács István 2011.11.16.

    Na, azért nemcsak statisztáltunk ám. Ja, és a purhab, na az igazán menő dolog! :)

  2. J.A. J.A. 2011.11.18.

    Mit mondjak, a Kígyótojásra nem sokan voltatok kíváncsiak… Úgy látszik a háromrészes Bergman sorozat megülte egy kicsit az érdeklődők gyomrát. A borzasztó a dologban, hogy a sok évtizeddel ezelőtt készült filmek, és az általuk ébresztett gondolatok ma is aktuálisak. A film után, talán az első észrevétel épp az volt, hogy ma sem különb a helyzet, mint a fasizálódó Németországban lehetett a 20-as évek végén.

    Azért nagyon fontosak azok a művészek, akiket a Teremtő finom érzékkel, képességgel áldott meg, hogy észrevegyék, időtálló módon fogalmazzák meg a véleményüket a fontos kérdésekről, hogy segítségükkel mi is észrevegyük az azonosságokat a történelem ciklusaiban, ha lehet ne szaladjunk bele a butaságba ismét és ismét.

    Nem könnyű a szembenézés – a reményeink, a cselekvésképtelenségünk, a kényelmünk ezerrel tiltakozik az ellen, hogy állást foglaljunk, netán tegyünk is valamit a felismert, helytelen dolgok ellen – legalább az apró, kis környezetünkben…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.