Igen, tudom, hogy egy ilyen post-ban nem szokás hosszú oldalakat teleírni, de remélem kivételesen elnézik az olvasók, hogy nem volt szívem kihagyni semmit a Kiscelli Múzeumban 2012 júniusában elhangzottakból, az Arany Oroszlán Patikával kapcsolatban, mert valahol az életünk része függetlenül attól, hogy több mint 60 éve nincs már a házunkban.
A 2012. évi Múzeumok Éjszakája eseménysorozata keretében újra megnyitották a Kiscelli Múzeumban az Arany Oroszlán Patika kiállítást. A több mint 150 éves gyógyszertár bútorainak rekonstrukciója, vagy inkább feltárása, körülbelül egy évig tartott. Dr. Rostás Péter, a múzeum igazgatója, egyben restaurálás vezetője bevezetőjében elmondta, hogy nem volt 
kockázatmentes a vállalkozás, mert a korábbi állapot 60 évig volt látható a múzeumban, az átrendezés, a feltárás eredményének várható fogadtatása nem volt egyértelmű.
Szerencsére a munkák során feltárult az eredeti, biedermeier enteriőr, így most a maga teljességében látható az 1930-as évek hangulatát árasztó patikabelső. Külön szerencse, hogy a kiállítóterem geometriája azonos a Papnövelde és a Veres Pálné utca sarkán található épület – a Ráth-ház – patikát rejtő helyiségének geometriájával, ahonnan a bútor származik, így különösebb átalakítás nélkül, az eredeti elhelyezéssel találkozunk a kiállításon.
Dr. Szarvasházi Judit, a Patika Magazin főszerkesztője a magyarországi műemlék patikák legjobb ismerője megnyitójában tág kultúrtörténeti kontextusba helyezte a gyógyszertárat. Ismertette az Arany Oroszlán Patika történetét, és a laikusok számára meglepő információkkal szolgált arról, hogy mi mindent köszönhetünk a korabeli gyógyszerészeknek, gyógyszerészetnek.
Az Arany Oroszlán Patikát Landerer József 1794-ben alapította. Mozart ekkor már túl volt a Varázsfuvola 1791-es ősbemutatóján, csak egy év telt el azóta, hogy Párizsban Marie Antoinette-t kivégezték. 1794-ben tiltotta be a kormány Immanuel Kant professzornak a vallással kapcsolatos témájú előadásait, illetve ekkor kezdett szerveződni a rövidéletű magyar jakobinus mozgalom. Ebben az időben vetették fel a MTA felállításának gondolatát, és pár évvel később alakult meg a Széchenyi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum.
Az alapító, Landerer Józsefnek Pozsonyban volt gyógyszertára, de eladta, átköltözött Pestre, és megvette a gyógyszertár nyitási jogát. Ez volt Pesten a 6. gyógyszertár, a Kecskeméti utca, és a mai Kálvin tér sarkán. Költözésének az volt az oka, hogy 1784-ben II. József rendelete értelmében Pozsonyból Budára költött a Magyar Királyi Helytartótanács és a Magyar Kamara, így a hivatalnokok és a katonaság megnövekedett létszáma miatt Landerer nagyobb forgalomban reménykedett.
1810-ben a patika a Papnövelde és a Veres Pálné (akkor Zöldfa) utca sarkára, egy barokk épületbe költözött. Az épületet Hild József 1841-ben átépítette klasszicista stílusban, ám ez a patika működését nem zavarta. A tulajdonos – Fuchs Józsefet követően – ekkor Petz Samu volt.
A patika berendezése feltehetően az 1830-as években készült az 1810 és 1850 között divatos biedermeier stílusban, mely Közép-Európára volt jellemző. Ez az empire leegyszerűsített változata, racionális és elegáns stílus, mely szobabútorokban is közkedvelt volt. Ebben a kellemes színvilágú, cseresznyefa bútorban dolgoztak a gyógyszerészek, és ehhez tartozott a kornak megfelelő patika edényzet. Egy magára adó gyógyszerész a patikájához illő edényeket készíttetett. Az Arany Oroszlán Patikának is saját edényzete volt, ezen jelent meg az arany oroszlán stilizált képe.
Több érdekes ember dolgozott itt, mint például Fauser Antal, a régi Pest érdemes gyógyszerésze, képzett minerológus, a később róla elnevezett fauzerit felfedezője.
1845-ben a kassai származású gyógyszerész, Jármay Gusztáv, a majdani Országos Gyógyszerész Egylet első elnöke vette meg a gyógyszertárat Jurenák Józseftől (akinek egyébként gyertyakészítő üzeme volt), majd fia tulajdonába került. Jármay Gyula Pesten végzett, Bécsben praktizált, és amikor hazajött felvirágoztatta, országos hírűvé tette a gyógyszertárat, berendezett egy hasonszenvi, homeopátiás részleget is. Egy homeopata útipatika kicsi üvegcsékben tartalmazza a különböző állati, növényi és ásványi eredetű anyagokat. Egy korabeli gyógyszerész zsebnaptár szerint országos homeopata gyógyszertárnak is hívták ezt a gyógyszertárt.
A homeopátiáról az 1800-as évek elején kezdték írni a szaklapok. Tulajdonképpen két fogalomra épül, a hasonlóság jelenségére és a végtelenül parányi adagolásra. A hasonló a hasonlót gyógyítja – már Hippokratész is mondta. Ezen az elven indult el Samuel Hahnemann német orvos, akit a homeopátia atyjának és megteremtőjének tekintünk. Saját magán kísérletezett: a trópusokon honos kininfa kérgéből vett be nagy adagot és azt tapasztalta, hogy ugyan azt a váltólázat kapja, amit a betegség okoz, ugyanakkor, ha pici adagokban egy beteg embert ugyanezzel a kininnel kezelnek, elmulasztja a betegséget. Arra jött rá, hogy minden farmakológiailag aktív anyag, mely nagy adagban tüneteket okoz, az egészséges embereknél, az kis adagban ugyanezeket a tüneteket megszűnteti a beteg embernél. Ez a homeopátia egyik alaptétele.
Növényi, állati és ásványi eredetű anyagokat használtak és használnak a mai napig a homeopátiás készítményekben, nagyon nagy hígításban. Akkor is, most is vitatták, vitatják a homeopátia jogosságát. A hivatalos orvoslás, az allopátia nehezen akarja elismerni, pedig van létjogosultsága. Meg kellene találni a helyét, hiszen az emberek ragaszkodnak a természetes gyógymódokhoz. Meg kell találni, hogy mikor lehet a gyógyszerekhez, a gyógyszerek helyett homeopátiás szereket használni, mikor lehet komplementer medicinaként használni.
A Jármai patika nagyon híressé vált a városban, a különböző bőr és egyéb gyógyászati készítményei is nagyon közkedveltek voltak.
Amikor a betegek beléptek a gyógyszertárba, a táraasztallal találták szemben magukat. A táraasztalon, az officina részben, ahol a betegek tartózkodtak történt a gyógyszerkészítés. Itt sorakoztak a nagyon szép kidolgozású, különböző mérlegek, mozsarak, egyéb edények. A táraasztal mögött található fiókokba tették azokat az edényeket, mozsarakat, amelyekben a gyógyszerek készülnek. A mozsarakba mindig porokat kevertek. A gyógyszerészek mindig befelé kevernek – hallottuk – a szakácsok kifelé. Ha befelé keverünk, akkor elkerüljük, hogy kikeverjük a port, folyadékot vagy kenőcsöt az edényből.
A tárában helyezik el a porcelán mozsarakat és a patendulákat. A patendula fémből készült, félgömb alakú, kenőcsök készítésére használatos edény. A keverőt pisztillusnak hívják. A porokat porcelánnal, a kenőcsöket fával keverik. Régen minden patikában volt egy fűrészporral teli fiók. A kenőcsös kanalakat, spatulákat bedobták a fűrészporba, ezzel törölték le először róluk a kenőcsöt, így könnyebb volt a mosogatás. Az egyik fiók itt is bizonyára a fűrészporos fiók volt. Találunk olyan fiókot, mely kisebb, nagyobb rekeszekkel van kialakítva, abban voltak az üvegekre, tégelyekre helyezhető szignatúrák. Régen kékek és pirosak voltak, a kékek a belsőleges, a pirosak a külsőleges készítményeket jelezték.
Az esztergált, festett, megközelítőleg egyfajta méretű fatégelyekben általában por alakú anyagokat tartottak. A rajtuk elhelyezett kartusba, gyakran pajzs alakú keretbe írták a gyógyszer nevét. Szignálatlan edény, amelyben van valami, ma sem létezhet egy gyógyszertárban. A kerámia tégelyekben általában a kenőcsöket, pasztákat tárolták. Szirupok, beszárított növényi kivonatok, gyanták, por- vagy porított anyagok, illetve üvegekben különböző folyadékok találhatók a patikában.
Fontos volt a biztonság. A veszélyes anyagokat, mérgeket, kábítószereket jól, gyakran duplán zárható méregszekrényben tartották egy az officinától különböző, hátsó helyiségben. Az erős hatású szerek, például altatók az officinában lehettek, de csak zárható szekrényben. A polcos szekrények, korpuszok felső részén, a polcokon tartották a táraedényeket, a kerámia, üveg és fa tégelyeket, alul pedig a fiókokban általában gyógynövények voltak. Régen nagyon sok gyógynövényt használtak. Az ősember patikája az őserdő volt – szokták mondani. Az emberek 80%-át a mai napig természetes anyagokkal gyógyítják. Gondolunk itt Afrikára, Ázsiára, Dél-Amerikára a természeti népekre. Mindig fontos volt a gyógynövények ismerete, tárolása, forgalmazása a gyógyszertárakban. Több tucatnyi gyógynövényt forgalmaztak, melyek gyökerét, kérgét, levelét, termését, virágát árulták, illetve ezekből teakeverékeket, kivonatokat, főzeteket, forrázatokat készítettek. Itt készültek az illóolajok, aromás vizek a 18., 19. századi patikák mindegyikében.
A patikákat egyfajta misztikum övezte. A cél az volt, hogy a berendezés lenyűgözze, csodálatba, ámulatba ejtse a betérőt, akik a város legszebb enteriőrjeivel találkozhattak a patikákban és a cukrászdákban. Nem csak a gyógyászatról, a társadalmi élet színteréről is szó volt. A misztikumot tudás szőtte át. Az alkimisták az arany előállításán fáradoztak, és bár ez nem sikerült nekik, sok hasznos felfedezésre jutottak. Például Johann Friedrich Böttger, aki patikus volt, fedezte fel a fehér, európai porcelánt. Henri Moissan francia vegyésznek, aki 1906-ban kémiai Nobel-díjat kapott, szintén kapcsolatban volt a gyógyszerészettel.
Dr. August Oetker és a Váncza család sütőporai bizonyítják, hogy a gyógyszerészek együtt haladtak, gyakran megelőzték korukat. A később híres fotóssá lett Klösz Görgy szintén gyógyszerészként kezdte pályafutását. Elsőkét vitte ki a műtermét az utcára, megalapítva ezzel a városfotózás intézményét. Egy kocsira szerelte a fotózáshoz szükséges kellékeket, így fényképezte végig Budapestet. A 4000 darabos üvegnegatív fontos része a Kiscelli Múzeum fényképtárának. Pemberton, akinek a Coca-Colát, Biersdorf és Oscar Troplowitz akinek a Niveát köszönhetjük, szintén gyógyszerészek voltak.
Harsányi Jánosról sem szabad megfelejtkezni, az ő édesapjáé volt a Thököly utca és a Róna utca sarkán ma is álló patika. Szintén patikusként kezdte pályafutását, ám közgazdászként vált híressé, játékelméleti kutatásaiért 1994-ben Nobel-díjat kapott.
Cukorka, levespor, gyomirtó, tinta… Évszázadokon keresztül a gyógyszerészek szolgálták csaknem az összes iparágat. Minden időben a legfejlettebb kémiai és technológiai tudással rendelkeztek. Még a 20. század elején is a patikai forgalom mellett nagy jelentősége volt a kozmetikumok, tápszerek, cukrászati alapanyagok készítésének. A patikusnak értenie kellett a fűszerkészítéshez, a likőrök, gyümölcslevek, az alkoholmentes üdítőitalok, tejgazdasági készítmények előállításához. Úgyszintén a festőszerek, lakkok, tinták, írószerek, mosószerek, szappanok, ragasztóanyagok, növényvédő szerek gyártásához is. Ezeknek az iparoknak az önállósulása után, amikor kialakultak a saját laboratóriumaik, üzemeik, akkor szűnt meg ezeknek a termékeknek a patikai előállítása. Mondhatjuk, hogy mindezen iparág bölcsője a patika volt.
Vélhetően ezek a dolgok is szerepelhettek az Arany Oroszlán Gyógyszertárban, vagy az ősében.
1950. július 28-án délelőtt 10 órakor volt az államosítás. Hajszál pontosan délelőtt 10 órakor az összes magyarországi gyógyszertárban megjelentek a biztosok, és mindent lefoglaltak. Gyakran családi dolgokat tartottak a széfben, biciklit a raktárban vagy a pincében, mindezeket lefoglalták a kollektivizálás során. A gyógyszerészeknek ezt követően nem engedték meg, hogy a saját patikájukban dolgozzanak, másnaptól abba a gyógyszertárba kellet menniük, amelyet megadtak nekik.
Az Arany Oroszlán Gyógyszertárat sem kerület el az államosítás. A bútor 1951-ben került a Kiscelli Múzeumba, de nem az eredetinek megfelelő elrendezésben állították ki. A táraasztalt és a lábazatot linóleum borította. A polcoknak piszkos fehér festése volt. A helyreállítás során először eltávolították a linóleumot, így megtalálták az eredeti cseresznyefa furnérozást, melynek egyenetlenségeit 1939-ben az átalakítás során újságpapírral egyengették ki. A megsárgult oldalakon jól látszik az 1939. júniusi dátum. A szétszerelés során kiderült, hogy egy döntött lapú számolópultot beépítettek a táraasztalba, ezt eredeti állapotában sikerült rekonstruálni, a biedermeier, hasábos lábazattal együtt. (A számolópultnak addig volt funkciója, ameddig a pénztárgépeket el nem kezdték használni.)
Az egyéves munkának köszönhetően az eredeti állapotot sikerült helyreállítani, így az országban egyedülálló biedermeier patika berendezéssel találkozhatnak a látogatók a szakma és a gyógyszerészek örömére.
Keverem-kavarom, nem kell ész, legyél fiam gyógyszerész! A tréáfás rigmust Szarvasházi Judit, patikus édesapjától hallotta amikor elhatározta, hogy a családban megéltek hatására ő is gyógyszerész lesz. A fentieket olvasva lehet így kéne korrigálnunk, hogy Keverem-kavarom itt az ész…
A Múzeumok Éjszakáján hallottak alapján lejegyezte J.A.
Be First to Comment