Press "Enter" to skip to content

Meglepő fejlemények

Mint köztudott, a házunkban működött úgy 140 éven keresztül az Arany Oroszlán Patika, melynek berendezését 1953-ban a Kiscelli Múzeumba szállították. A közelmúltban, amikor meg akartunk hívni egy muzeológust a Klubba, hogy előadást tartson a patikáról, nagy meglepetés ért bennünket. Kiderült, hogy a korábban szépen összeállított kiállítást bezárták, a bútorok éppen restaurálás, sőt feltárás alatt vannak, mert egy decemberi, biedermeier kiállításon bemutatják őket. Erre a Budapest Történeti Múzeumban, a Várban kerül sor.

Nagy örömmel vette dr. Rostás Péter a múzeum igazgatója, aki a feltárást és restaurálást vezeti a jelentkezésünket, és hamarosan a múzeumban találkoztunk, hogy minden apró információt átadjunk, amelyekkel a rekonstruálást segíthetjük.

Édesapám gyakran tanult az egyik helyiségben, mert az édesanyja évekig pénztáros, illetve gyógyszerkészítő volt a patikában. Emlékezetből lerajzolta, hogy milyen bútorok, hol helyezkedtek el. Összeszedtünk mindent, ami fellelhető volt a családban, és köze volt a patikához: Régi hirdetést, a patikus fotóját, egy igazolást, melyen a patikus a nagymama munkaidejét hitelesíti. Sajnos fényképet a bútorzatról nem találtunk.

[box]Ha van valakinek régi fotója bármiről, ami a házzal kapcsolatos, az épületről, a patikáról, arról, hogy kik laktak itt, annak nagyon örülnének a múzeumban.

[/box]

A múzeumban úgy gondolták, hogy a patika, a bejárat Cukor utcai oldalán helyezkedett le, nem a Veres Pálné utca felől. Labor, raktárak, saját pince, méregszoba, pihenő az ügyeletes patikusnak, és az esetleg rosszul lett betegnek, mellékhelység, stb. tartozott az intézményhez.

Sajószentpéteri Szentpétery Pál, a patika utolsó tulajdonosa

1939 talán júniusában nagy átalakítás történt a patikában, mely időpontot az asztalos feljegyzése bizonyítja az egyik szétbontott szekrényen. Az igazgató úr elmondta, hogy a biedermeier állapot visszaállítása a céljuk, ahogy a patikában használhatták. Korabeli fotó a bútorokról – mint említettük – nem készült. Amikor felvitték 1953-ban a Kiscelli Múzeumba, akkor sem dokumentálták, rajzolták le, mindössze a leltárba jegyezték be.

A meglepetésünkre az apró darabokra szétszedett (feltárt) bútorok sok érdekes dologról mesélnek. Ajtók, többszöri átépítések, balusztrád nyomai adják fel a leckét a muzeológusoknak, hogy az eredeti állapotot megtalálják. Még egy perselyszerű nyílást is felfedeztek az egyik pulton, amely talán az aprópénz tárolására szolgált. Vajon milyen lehetett az eredeti lábazat, milyenek voltak a fiókok eredeti fagombjai? Milyen lehetett a színvilága? Hogyan helyezkedtek el az egyes szekrények egymáshoz képest? – Talán decemberben megtudjuk.

Jeney Jenő, aki sokszor megfordult a patikában

A vizsgálódást a Papnövelde u.2-ben folytattuk. Először Emmi nénit, az optikust látogattuk meg a Veres Pálné utcai üzletében, remélve, hogy érdekes dolgokat fog mondani (és persze meg akartuk Rostás Péternek mutatni a Libál optika bútorait is, hiszen ő a bútorok szakértője.)

Emmi néni elmondta, hogy vele szemben, a patika hátsó traktusában egy lezárt rész volt ahol a porokat állították össze, és itt volt a tablettázó is. A méregszekrényeket háromszoros kulccsal kellett zárni (a mérgek belül, a harmadik dobozban voltak).

Emmi néni üzletében

A kiszolgáló helyiségről annyit mondott, hogy nem sokkal a háború előtt újították fel a cseresznyefa bútort, és az asztalos el volt tőle ragadtatva. (A időpont megegyezik az asztalos 1939-es bejegyzésével.)

Végül megnéztük a patika eredeti helyét, az 1970-körül kialakított árkádot és a patika további, volt helyiségeit, valamint a pincét. Megpróbáltuk rekonstruálni a bútorok helyét. Az épület pontos méreteinek, szerkezetének rögzítése, Hild levéltári tervei, a szétszedett bútor méretei remélhetőleg választ adnak a felmerült kérdésekre. (A ház 40 évvel ezelőtti felújítása során rengeteg régi részlet eltűnt, ezért is körülményes a részletek tisztázása.)

Érdeklődve várjuk a decemberi kiállítást különös tekintettel arra, hogy milyen formában látjuk viszont a híres patika berendezéseit. Ismételten kérünk mindenkit, akinek bármilyen információja van, megosztásával segítse dr. Rostás Péter és kollégái munkáját.

További érdekességek:

Sajószentpéteri Szentpétery Pál (akit mindenki csak “gazdának” titulált), talán Jármaitól vette át a patikát. Két lánya volt, akik szintén patikusnak tanultak. Márta (és a család) valahol a Jagelló út 40. körül lakott, az 59-es villamos ment el a házuk előtt. A kisebbik lány Gabi, 22-23 éves korában meghalt.

A patikában volt alkalmazott egy kétméteres, zsidó gyógyszerész, akit mindenki csak “Lóbőrnek” nevezett. Nagyon rendes ember volt, rég óta dolgozott a patikában, de a nyilasok elvitték. Utána került a patikába Éva néni, aki egy szalkszentmártoni gyógyszerész családból származott.

Igazolás alkalmazotti viszonyról.

A gyógyszereket itt készítették. Általában a tulajdonos patikuson kívül egy gyógyszerész és két kisegítő – a pénztáros és a laboráns, akik naponta váltották egymást – dolgozott a patikában.

A közelben lakott Karády Katalin, Jávor Pál, Ajtay Andor. Jávor és Ajtai rendszeresen megfordultak a patikában, Karády nem, ő az öccseit küldte maga helyett.

Volt a patikában az ablak előtt egy nagy mérleg, amelyen 10 fillér (borravalóért) lehetett méredzkedni. Minden reggel nyitás után pár perccel megjelent Perczel Zita, hogy a súlyát (mindig ugyan abban a ruhában) ellenőrizze.

Itt lakott egy Nagy nevű, híres kárpitos, a Stühmer gyár igazgatója, Buzáné földművelésügyi miniszter felesége, és a házban volt Szőnyiék fűszerüzlete, akik az üzlet mögött laktak.

A munkálatok előtti állapot

Emmi néni részletesen elmondta, hogy kanyarodott a Veres Pálné és a Papnövelde utca között a villamos: egy BESZKÁRT-os irányította egy piros zászlóval, felette egy nagy tükörrel, az egymással szemben közlekedő villamosokat, mert annyira közel vezették a sínt, hogy ha nem figyelnek, egymásba ütköztek volna. A villamosok az Orczy tér felől, Budára jártak, soha nem volt baleset. Mindössze egy kiskutya szorult egyszer a villamos és a járda közé.

A Királyi Pál utcában a győri papoknak volt tejüzeme, ahol hatalmas ementáli sajtokat készítettek. A háború alatt főleg gyalog lehetett járni, és lovaskocsival szállították a tejet. .

A házban volt Pivarcsi Fülöp (úri és papi) szabósága nem tudjuk, mikor került oda. Az 50-es években még kint volt a cégtáblája, majd a pincébe került, végül bizonyára egy lomtalanítás áldozata lett.

Egy hozzászólás

  1. Németh András Németh András 2013.12.20.

    Pivarcsi Fülöp cégtábláját 1963-ban még láttam.Én a FÁÜ-nél (Fövárosi Autóbusz Üzem)nél dolgoztam és itt jártam az “N” járattal és fel tünt ez a tábla.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.